Születésnapom

Egykedvűen kavargattam a kávémat a konyhaasztalnál üldögélve mikor megjelent gyerekkori barátnőm.
– Hú, de korán keltél! – mondta és elkezdte kávéját készíteni.
– Általában ilyenkor szoktam... – kezdtem – ... s tudod hiába a vendégség, a megszokás nagy úr.
Tegnap érkeztem hozzájuk, mert egy pár napra elhívott, de kiderült, ma mégis be kell mennie a munkahelyére, pedig úgy volt, hogy szabadnapja lesz és hétvégén meg egyébként sem dolgozik. Este vacsoráztunk majd beszélgetve jó sokáig. A férje hozzánk képest egy jó órával korábban már elment lefeküdni. Mi végül olyan fél kettő felé tértünk nyugovóra.
– Négy körül jövök haza – telepedett le ő is az asztalhoz – a férjem itthon lesz, majd főz valami kaját. – kortyolt egyet a kávéjából és így gyorsan átvehettem a szót.
– Úgy sajnálom, hogy el kell menned dolgozni – de már vágott is közbe.
– Ne bánkódj! Gondolom azért ellesztek kettecskén és holnap meg kárpótlásul elmegyünk együtt wellness-ezni.
– Persze, persze – válaszoltam, miközben felpattant és indult a fürdőszoba felé, hogy készülődni kezdjen. Ahogy meghallottam a zuhany csobogását, úgy gondoltam elmosom a csészéket, meg a tegnapi edényeket is, amíg elkészül, így mikor kijött, épp mosogattam.
– Hát Te meg mit csinálsz? – pattant ki belőle – Miért nem lazítasz egy kicsit? Engedj inkább magadnak egy kád vizet és nyújtózz el benne, vagy lustálkodj még, vagy tégy, amit akarsz, de itt nálunk ne dolgozz, ha már megteheted.
– Ne hülyéskedj! – vágtam vissza – Ez nem munka, hogy pár tányért elmosok.
Már vette a kabátját és indult, de az ajtóból még viccesen visszaszólt:
– Jót ne halljak rólad!
Alig múlt hét óra mikor végeztem a mosogatással. Bementem a fürdőszobába és engedtem egy kád forró vizet, hogy kellemesen elnyújtózzak a bódító illatú habokban.
A vízben relaxálva hirtelen eszembe villantak az éjjel történtek. Már majdnem elaludtam, mikor halk neszek szűrődtek át a barátnőmék szobájából. Füleltem egy kicsit. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kefélnek. Az előbb még csak alig hallható kéjes sóhajok egyre hangosabbá váltak. Nyögéseik és ritmikus mozgásuk fokozódó zaja iszonyatosan felizgatott. Az "igen"-jeiket és az "ez az"-jaikat hallgatva már nem bírtam magammal, titkon én is bekapcsolódtam a szerelmeskedésükbe.