Érett nő a megállóban

1. rész

A villamosmegállóban csak néhányan várakoztak. Korán volt még a tömeghez. Én sem ilyenkor szoktam lemenni a megállóba, de most így alakult. A villamos még sehol sem volt, pedig jó messzire el lehetett látni a sín mellé állva. Kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy jó hosszú és unalmas várakozásnak nézünk elébe. A dolgok azonban szerencsés fordulatot vettek, amint kiszúrtam, hogy egy csinos nő közeledett felém. Ahogy elhaladt előttem, jó alaposan szemrevételeztem. Idősebb nő volt, úgy 45 év körüli, de valami veszett jó alakja volt. Testre feszülő, fehér nadrágot és rövid ujjú felsőt viselt, ami jól kihangsúlyozta tekintélyes méretű melleit. Bár a feneke már nem volt az igazi, azért a nadrágban még így is nagyon izgalmas látványt nyújtott, ahogyan elriszált előttem. Már azt hittem, hogy nem is villamossal utazik, de hál" istennek pár méterre tőlem, valahol az utolsó ajtó környékén megállt. Nem bírtam megállni, hogy újra jól végigmérjem. Hosszú, festett szőke haja volt, ami a visszafogott sminkkel és a gondosan kiválasztott szemüvegével elég dögös hatást keltett még úgy is, hogy az arca már elvesztette a csatát a ráncokkal folytatott kilátástalan harcban.
Alakján látszott, hogy valamikor rendszeresen sportolt, vagy legalábbis mozgott valamit, bőre feszesnek és simának tűnt. Mellei roppant kihívóan domborodtak a feszülős felső alatt, de nem tudtam megállapítani, hogy a kívánt hatás érdekében nem valamilyen rafinált melltartót vett-e fel. Öltözékének kétségkívül legvadítóbb eleme a fehér, feszülős nadrág volt, ami tökéletesen követte formás combjainak vonalát, vádlijának izgalmas ívét. Befejezvén a kalandtúrát, tekintetemet újra az arcára irányítottam, és bár eddig azt hittem, hogy sikerült teljesen észrevétlenül bámulnom őt, legnagyobb megdöbbenésemre pont összenéztünk. Tekintetünk csont nélkül, teljesen egyértelműen találkozott, ráadásul úgy, hogy világosan látszott, észrevette, hogy a testét bámulom.
Meglepetésemben mozdulni sem tudtam. Néhány pillanatig tartott csak, amíg egymás szemébe néztünk, aztán elfordította a fejét, de ezalatt végig úgy éreztem, mintha áramot vezettek volna belém. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor.