Az élet mégis lehet szép

Éjszaka volt. A tizenöt éves Anna ajtaja lassan nyílni kezdett. Egy magas, nagydarab ember árnyéka jelent meg a falon. Anna mostoha apja volt, Ádám. Becsukódott az ajtó, a kulcs hangosan mozdult meg a zárban, majd Ádám zsebében landolt. Halk léptek neszei követték a kulcs , majd a jól megtermett férfi odalépett az ágyhoz. Hirtelen a fiatal lány megrezzent, felébredt. Még az átszűrődő fényben is látni lehetett a félelmet a szemében. Ami ezután következett, az rettenetes volt. Egy férfi nyögésének hangjai, majd a kulcs újabb a zárban, Ádám kiment a szobából. Ezután már semmit nem lehetett hallani Anna halk zokogásán kívül. Ami ezen az éjszakán megtörtént, nem az első alkalom volt, és sajnos nem is az utolsó. Három év múlva valamilyen családi vita alkalmával Anna édesanyja, aki semmit nem sejtett arról a dologról, ami megkeserítette egyetlen lánya fiatalságát és életét végleg szakított Ádámmal.
E keserves három év alatt természetesen a lány meggyűlölte az erősebb nem képviselőit, egyszerűen undorodott a férfiaktól, nem volt képes szót érteni osztálytársaival, tanáraival, akik természetesen látták, hogy valami nincs rendben, de nem akarták bombázni kérdéseikkel az amúgy is zaklatott, rettegő lányt, aki olyan törékeny és olyan szép. Miután megszakadt a kapcsolat a nevelőapjával, hirtelen kezdett nyitottabb lenni a világ felé. Eljárt szórakozni, barátokat szerzett, de egy dolog még mindig nem ment neki: képtelen volt a hozzá hasonló korú fiúkkal barátkozni, flörtölni, egyáltalán valamilyen kapcsolatot teremteni.

Lassan megjelentek az első napsugarak Anna szobájában, elkezdték cirógatni a lány baba arcát, majd odaszaladtak gyönyörű nagy lecsukott szemhéjaihoz, amelyek a csiklandozásra felnyíltak, Anna boldogan ásított egyet, elmosolyodott, valamit álmodhatott, vagy esetleg csak eszébe jutott, hogy ma van a tizenkilencedik születésnapja. Felkelt, vékony, szinte áttetsző hálóinge jól kiadta az alakját, mellei formáját, mellbimbói körvonalát. Lement az emeletről, útját egyenesen a fürdőszoba irányába vette, bement, megmosta az arcát, kimosta szemeiből a fáradtságot, majd átöltözött. Egy laza nyári ruhát vett fel, ami tökéletesen mutatott rajta, illett fehér bőrszínéhez.