Vízben, bennem

Előszó.

Ezt a kis írást magam szórakoztatására írtam, kitaláció az egész, nem vagyok nő, de a véleményetekre sem vagyok kíváncsi.
Ezért MINDENKIT kérek, hogy mellőzze a szóbeli kritikát, az esetleges jó véleményeket is beleértve.
Ha leküzdhetetlen vágyat érzel írásommal kapcsolatos véleménynyilvánításra, pontozhatsz, mert azt úgy sem veszem komolyan.

Hétvégére nem szoktunk programot tervezni, de ez most másképp volt.
Hajnalra húztam fel a telefonom, és az a dög rendesen keltett is.
Miután sikerült átnéznem a szempilláim között, párom ágaskodó farka tűnt először a szemembe. A szokásos hajnali merevedése már működött, és a redőnyön áttörő fénycsíkok izgatóan vibrálóvá tették az egyébként is izgató látványt. A puncim persze azonnal benedvesedett, de hősiesen erőt vettem magamon és feltettem a kávét, majd bevonultam a tus alá.
Mire a kávé kifolyt, én is előkerültem a fürdőszobából, és kedvesemnek bevittem az ébresztő löttyöt. Égnek meredő farokkal horkolt. Nedvesedés mint előbb. Hősiesség szintúgy.
A kávéivás alatt elhesegettem mindenhol ott lévő kezét, ígérvén minden gyönyörűt, ha gyorsan elkészül. Végül is betuszkoltam a tus alá, de ezúttal elmarad a kézimosás. A farka továbbra is mereven állt. Végül is a reggeli után kezelhető méretűvé vált, és rá tudtam erőltetni az univerzális nyári gatyáját. Addigra én is magamra kaptam egy vállpántos minit és némi reggelizés után, továbbra is hesegetve a mindenhol ottlévő kezét, bevágódtunk a kocsiba.
Én vezettem. A minim persze mindig felcsúszott, a puncim pedig mindig kilátszott, és kis híján az árokban kötöttünk ki. Azok a mindenhol ottlévő kezek!
Miután átadtam a kormányt, gondok nélkül megérkeztünk.