A mérleg

Az augusztusi hőséget nehezen viselte a kocsiban: örült, hogy kiszállhat belőle. Megállította autóját az óvoda előtt, majd csomagját magához véve elindult az épület felé. Három hónappal ez előtt járt már itt Péter, akkor született meg kisfia és egy digitális babamérleget bérelt az óvodától. Azt hozta most vissza.
Emlékezett a nőre, akitől kikölcsönözte: 25-26 éves, rövid szőke hajú telt hölgy, talán egy kicsit jobban is, mint kellene, de vidám természete és mosolygós arca miatt nehéz lett volna elfelejteni. A neve is beugrott még Péternek: Emese.
Aztán visszaemlékezett akkori beszélgetésükre, amit az óta gyakran felidézett magában:
– Gyerek ilyen fiatalon? – kérdezte Emese
– Nem vagyok már annyira fiatal. És Önnek van már csemetéje, vagy csak tervbe van véve?
– A terv az már régóta megvan, de egyedül egy kicsit kevés vagyok hozzá.
– Hát – mosolygott Péter – a referenciamunkám már megvan, és szívesen segítenék.
Ezen persze mindketten jót nevettek akkor, de Péter az óta néhányszor továbbszőtte gondolatban az eseményeket.

Belépett az épületbe. Jóval hűvösebb volt, mint a szabadban és az utca zaja sem hallatszott be.
Nem csak a kinti zajokat, de semmit nem hallott, mint ha senki nem lenne az épületben. Aztán gondolkodott: augusztus van, a gyerekek nagy része még a szüleivel nyaralhat akárhol, ráadásul elmúlt délután négy óra, örülhet, ha a takarítókon kívül talál valakit az épületben, akinél leadhatja a mérleget.
Megszaporázta lépteit az iroda felé. Már majdnem az ajtónál járt, amikor beszélgetést hallott az irodából. Két női hangot különböztetett meg. Az egyik folyamatosan beszélt a másik meg csak helyeselt, majd mindketten felnevettek. Ekkor lépett be az ajtón Péter.
– Kezüket csókolom Hölgyeim, de jó, hogy még itt találom Önöket!
– Jó napot! Csak nem a mérleget hozta vissza? – kérdezte Emese.
– Na szia, nekem már tényleg mennem kell. – mondta a másik hölgy, aki Emese kolleganője lehetett.
– Szia! Na lássuk azt a mérleget! Jól működött, nem volt vele baj?
– Kiválóan működött, semmi gond nem volt vele.

Ez persze nem volt igaz. Mindig bosszankodtak, hogy nem mér pontosan, vagy össze-vissza mér, de nem volt kedve most vitatkozni. Végigmérte az asztal túloldalán álló nőt és rájött, hogy emlékezetében sokkal kövérebbnek látta. A vékony blúz hatalmas melleket rejthetett. Talán ezért is hatott első pillantásra úgy, mintha gazdája túlsúlyos lenne.