Anni munkát keres

Annamária feküdt az ágyban és kedvetlenül gondolt arra, hogy percekenn belül föl kell kelnie. Mogyorós kekszet rágcsált, amit még este készített oda a tévézéshez. Fájt a feje az álmosságtól. Éjszaka a szemét borogatta kamillával, de érzése szerint nem lett mostanra sem szebb, mint előző este volt. Ezen az éjjelen megfogadta, hogy soha többé nem festi ki a szemét. Tegnap, mint az utóbbi hetekben mindig, állás után mászkált, s mivel jó benyomást akart kelteni a munkaadókban kisminkelte magát, de sajnos nem nagy szerencsével járt, mert a szeme bedagadt a szemfestéktől, mert kiderült, hogy érzékeny a szempillaspirálra amit használt, na és ráadásul állást sem kapott. Úgy érezte mindent megpróbált. Bármit elvállalt volna már, de hiába. Mára már csak egyetlen hirdetés maradt. Egy telefonszámot kellett fölhívnia és időpontot kérni elbeszélgetésre. Ha ez sem sikerül akkor teljes csődbe jut, mert már semmi megtakarított pénze nem volt és a lakbérrel is tartozott.
– Munkára fel – gondolta és gyorsan akart fölkelni az ágyból, de aztán nagyot veszített a lendületéből, mert a gondolatai arra kezdtek kalandozni, hogy mit is fog fölvenni.
A szobában volt egy szekrény, ami talán arra szolgált, hogy abban ruhákat tartsanak, de Annamária utálta mindig visszarakni, amit éppen levett és ezért elég furcsán mutatott a szoba. Mindenhol ruhák voltak, a földön kupacokban, az ajtókra, ablakkilincsekre akasztva, az ágyon, a székeken is. A szoba úgy nézett ki, mintha rendetlenség lenne, de Anni szerint, most minden a helyén van. A szülei is mindig csodálkoztak, hogy ő ebben a rumliban bármit is megtalál. Az anyja azért otthon a szobájában időnként rendet rakott, de most már egyedül él és nincs aki pakoljon utána.
Az ágy mellett a földön megtalálta azt az újságot, amiben az álláshirdetéseket bejelölte. Úgy ahogy volt hálóingben és mezítláb ment le a földszintre a telefonhoz. Tudta, hogy ilyenkor senki sincs itthon általában.. A többi lakó aki itt bérelt szobát ilyenkor dolgozik. Horváthné a főbérlője délelőtt mindig vásárolni megy, vagy ha nem vásárol akkor a legfrissebb pletykákat szerzi be a és az utcán a barátnőivel találkozva..
Tárcsázott. A harmadik csengetésre egy férfihang szólalt meg a vonal végén.

– Igen? – próbált megnyerően beszélni.
– Itt Madaras Annamária és a hirdetésre szeretnék jelentkezni, amennyiben még nem töltötték be az állást.