Védöbeszéd egy cselédlány ügyében

A fatalisták olyan emberek, akik mindent eltürnek anélkül, hogy a nem kívánt történések ellen védekeznének, anélkül, hogy akár csak megkísérelnék a sorsukat formálni. Soha nem tartoztam ehez az emberfajtához. Viszont, mindig kész voltam tényeket elismerni, tudomásul venni. Ily módon vettem azt is tudomásul, hogy a gyerekek valami úton módon egy nö testéböl jönnek, valamint azt a tényt is, hogy a lányok mások mint a fiúk.
Öt éves oltam, amikor a kis húgom világra jött. Láttam pelenkázás közben és észrevettem, hogy neki ott lent valami hiányzik, ahelyett csak egy keskeny nyílás van. Úgyhiszem, jóanyámnak jót tett, hogy ezzel kapcsolatban nem tettem fel kérdéseket; az ö szemében ez a ártatlanság és naivitás jele volt. Én azonban csak azért nem kérdeztem semmit, mert láttam, hgy ez így van, és ezt a szemmellátható tényt a velemszületett higgadtsággal egyszerüen tudomásul vettem.
Nem állíthatom, hogy engem ez különösen foglalkoztatott volna. Egyetlen gondolatot sem pazaroltam a dologra. De az idöpont közeledett, amikor a nöi testtel közelebbröl ismerkedni fogok, még hozzá olyan lelkesedéssel és odaadással, amit mindaddig nem ismertem.
Egy júniusi délután volt. A szüleink nem voltak otthon; hogy a növérem hol volt, nem tudom, csak mi, a két gyerek és a cselédlány voltunk ott. Ez a lány megbocsásson nekem, a nevére már nem tudok visszaemlékezni, de az alakját még most is magam elött látom, hiszen ö volt az elsö nöi lény, akivel közelebbi kontaktusba kerültem. Mintegy 20-22 éves lehetett, magas volt és ha az emlékezetem nem csal, sötétszöke haja és jó alakja volt. De menjünk csak szépen sorjában.
A cselédlány a kis hugomat a konyhaasztalon pelenkázta, én valami játékszerrel foglalkoztam, ami hirtelen az asztal alá gurult. Utánna másztam hogy elöhozzam, amikor a cselédlány megszólalt: "Ott van egy cica! "
Ezen csodálkoztam, mert tudtam, hogy nekünk nem volt macskánk. A Rosenstein családnak, akiké a házunkban lévö korcsma volt, volt egy nagy szürke macskája, hogy a borpincében, ahol élelmiszereket is tároltak, az egereket tizedelje. De nekünk nem volt. Talán a Rosensteinék macskája tévedt a konyhánkba? De én nem láttam macskát és ezt meg is mondtam. De a cselédlány bizonygatta, hogy ott van egy cica, csak meg kell keressem.