Sajnálom, tanárnő

Mindig jól kijöttem a nőkkel és a lányokkal egyaránt. Tudtam olyan intellektuális lenni, hogy komolyabb témákról is beszélgethessek az érettebb korosztállyal, valamint megvolt bennem az a fajta lazaság, ami a pláza-cicák és társaik lekötéséhez kellett. Nem kell mondjam, nagy "műkedvelő" révén sokkal jobban szerettem a felnőtt nők társaságát. Mindig nagy álmom volt hogy az egyik tanárnőmmel komolyabb dolgokba keveredjek részint a kihívás részint a kíváncsiság miatt.

Végzős gimnazistaként az iskolában már régi bútornak számítottam, az ismeretségi köröm is ennek kapcsán szélesesedett évről évre. Gyakori eset volt hogy olyanok köszöntek rám, akiket egyáltalán nem ismertem. Ez persze jót tett amúgy sem kevés hiúságomnak.

Az érett nőkkel kötendő szexuális kapcsolat vágya nem csak az előbb leírt két tényező miatt fogalmazódott meg bennem, hiszen ennyi erővel bárkit elkaphattam volna, hanem a filozófia tanárnőm jelenléte is sokat nyomott a latban. Talán... Ő nyomta a legtöbbet.

Egy mindig ápolt vörös hajú, 32 éves nőt képzeljetek el, aki rendszeresen kickboxozik. Haja a válláig ér, alul visszagöndörödik, de nem zárnak be teljes kört a fürtjei. Bőre teljesen sima és ápolt. Látszik rajta hogy ad a higiéniára. 166 centiméteréhez 48 kiló párosul valamint két csodálatos formájú mell. A testét rengeteg "kislány" irigyelte az iskolában. Persze nem csak nekem volt ilyen "sasszemem" a dolgokhoz. A legtöbb srác, mint istennőről beszélt a tanárnőről, viszont volt hozzájuk képest egy hatalmas előnyöm. Az hogy régi ismerősöm volt és nagyon jó viszony alakult ki köztünk az idők folyamán.
Minden szerdán és csütörtökön volt vele 2. Illetve 6. (egyben utolsó), óránk. Rendszeresen vendége voltam ez után az óra után a teremben. Miközben összepakolt, teljesen lényegtelen dolgokról csevegtünk, csupán azért, hogy azt a kis időt "tartalmasan" töltsük ki, ami arra kell, hogy a tábla tiszta legyen és a cuccai is el legyenek rakva. Sokszor segítettem neki a munkában, ilyenkor mindig elmosolyodott, és megdicsért hogy bezzeg én még hordozom a lovagi erényeket. Erre én legtöbbször azt feleltem, hogy egy ilyen gyönyörű nőnek, mint maga bármit szívesen megteszek. Ha úgy kívánja még a csillagokat is lehozom az égről... Tanárnő. A szokás azt diktálta volna, hogy kinyitom neki az ajtót, elkísérem a tanári szobáig, majd elköszönök tőle és megyek haza, de ez ma nem így történt.