Egy fiúról 3. rész

Hát álltam az ajtó előtt, mint a lófasz. Esküszöm ez a legjobb kifejezés az állapotomra. Teljesen ki voltam csavarva, elsősorban fizikailag, de lelkileg is. A farkam összezsugorodva lógott ki a gatyámból, még mindig az ajtófélfának támaszkodva álltam, kb. úgy éreztem magam, mint egy "jó" cooper teszt után, persze ez azért annál sokkal jobb volt úgy egyenként, na de egyben sok. Lelkileg sem pontosan tudtam összerakni a történteket, de ennek megemésztését későbbre halasztottam. Kíváncsian néztem be a fürdőszobába a már jól megszokott helyemen, és azt láthattam, hogy a hugi áll a fürdőkádban, anyám pedig éppen veti le a köpenyét. Kissé kiegyenesedtem, hogy jobban lássam a történéseket. Anyám teste tárult elém az uniformizáló köpeny alól. Az a tipikus töltött galamb falusi parasztasszony, kerek csípő, vastag húsos far és combok. Esküszöm jól nézett ki, és a húgommal alkotott kontrasztja még szebbé tette a látványt. Kissé csapzott volt, nem tudtam eldönteni, hogy az előbb történtek miatt, vagy csak a napi munka viselte meg. Azt láttam, hogy egyik melle félig kilóg e melltartóból, abban biztos voltam, hogy ez az én előbbi ténykedésemnek köszönhető.
Ekkor felnézett, szemei huncutul elmosolyodtak, és érezhetően erőltetett haraggal a hangjában megszólalt:
– Édes fiam az előbb segítettelek ki szorult helyzetedből, ha még egyszer úgy jársz, magadra vess. Különben is menj innen, itt most női dolgok vannak folyamatban.
– Milyen női dolgok? – kérdeztem vissza, mostmár érdeklődve, közben lenéztem a farkamra, de nem mutatott semmien életjelet, a magam részéről meg is értettem.
– Holnap a strandra vettem magamnak egy új fürdőruhát, és a húgod megígérte, hogy segít a szőrömet fazonra igazítani, na elégedett vagy? – kérdezte tettetett felháborodásában, közben hátat fordított nekem és levette a melltartóját.
– Milyen strandon? – mostmár nem csak bamba, de értetlen is voltam.
– Ja, neked most akartam szólni, de a nagy káoszban elfelejtettem, holnap és holnapután megyünk apád haverjának nyaralójába a tóhoz. Úgyhogy most tünés, vacsoráig ne is lássalak. Mióta rágom már apád fülét azért a műanyag takarólapért. – az utolsó mondatot már a húgomnak mondta, mert én feladtam a küzdelmet, felmértem hogy még egy merevedés súlyosan károsítaná a szervezetemet.