Az én kis családom 3. rész

Másnap, vasárnap reggel amikor felébredtem, már a feleségem nem volt az ágyban csak mi ketten az én édes pici lányommal. A feleségem a konyhában lehetett, mert zaja hallatszott.
Zitácska még akkor is aludt hanyatt fekve félig betakarva. A gyönyörű kis cicijének egyikére nagyon jó belátásom volt a mély kivágású hálóruhája jóvoltából.
Azonnal eszembe jutott az éjjel történtek.
Miközben néztem a cicijét már megint kezdett merevedésem lenni.
Na ez nem lesz jó.
Már nem tudok közömbösen nézni rá, mint azelőtt.
Úgy szerettem volna benyúlni, megfogni neki, a számba venni. De nem tehettem uralkodnom kellett magamon. Mert még a végén belemerülünk, és lebukunk a feleségemnél.
Inkább kiszálltam az ágyból és elmentem tusolni. (Ekkor a józan ész irányított. )
A fürdőbe menet jó reggelt kiáltottam a feleségemnek. Ö viszonozta és kérdezte azt, hogy hogyan aludtam? Én válaszul azt mondtam, hogy a tegnapi miatt aludtam mint a bunda.
Fel sem ébredtem egész éjjel.
Hát én is hasonlóan válaszolta.
Na gondoltam akkor minden rendbe van, és nem vett észre semmit.

Ketten reggeliztünk a feleségemmel és közben beszélgettünk erről – arról.
Egyszercsak mondja a nejem, hogy én, el is felejtettem mondani neked, hogy három hónapja
amikor te kint voltál egy hétre külföldön (a munkám miatt) el kellett menni Zitával a nőgyógyászhoz.
Miért? – kérdeztem én.
Hát azért mert ennek a gyereknek azelőtt pár hónapja megjött az első menszesze és közben rendszertelenül , és elvittem az orvoshoz.
És?
És felírta neki a fogamzásgátlót.
Miért? – kérdeztem.
Azért hogy ez majd beállítja neki a .
És sikerült?
Hát persze azóta rendbe van minden.
Én csak annyit mondtam; – ez jó, és örülök hogy rendben minden.

Hát ez nem igaz. (gondoltam magamban) Micsoda teher esett le a vállamról ezzel a !
Mintha tudatosan időzítette volna ezt az információközlést!
Akárhogy is van, mindenesetre, nagyon jól jött!
Utólag belegondolva az éjjel történtekre; – Hát ezért merte a lányom megcsinálni!

Közben nagy álmosan előkószálódtak a gyerekek. Előbb Tomi és kicsit később Zitácska is és együtt fojtattuk a reggelit. Én figyeltem a lányomat, de nem mutatott semmit ki az éjjel történtekből.
Csak annyit jegyzett meg, az én pici lányom, hogy anya én úgy szeretek veletek aludni.
– (Ilyen éjszaka után lehet ezen csodálkozni?
Vagy ezek után még többször szeret velünk aludni?! )

Jól van kislányom de ez nem kényelmetlen neked?
Ó dehogyis, rebegi, jól alszom mindig.

Én nem bánom, engem nem zavarsz. (Hát persze ilyen egy szerető anya)
És téged? (Fordul hozzám a feleségem)
Á nem dehogyis, a bomba sem tudna felébreszteni! (mondtam én)
– Közben Zitácska fürkészve figyelte a válaszomat, és hallva azt, látszott rajta a megkönnyebbülés jelei!

Majd csak felnő ez a gyerek, – mondja nekem a feleségem.

Hááát – lassan igen! (válaszoltam)

Ebéd után Tomi és a feleségem elmentek az autóval anyósoméknál. Egy kis süteményt vittek kóstolóba, amit a feleségem sütött délelőtt.
Nem is voltak várhatóak vissza, csak késő este.
Mivel néhány településsel arrébb laktak.
Hívták Zitát is, de ő azt válaszolta, hogy jön hozzá a Bettike, és nem akar most menni.
Tomi nagyon szeretett autózni, mivel már az járt az eszébe, hogy hamarosan levizsgázik autóvezetésből.
Van is két autóm az egyik terepjáró, amit a feleségem nem szeretett vezetni; mondván túl nagy és nem lát jól ki belőle.

Délután a kis bögyös-dögös barátnője átjött a Zitácskámhoz.
Az egyik falatnyi kis miniszoknyája volt rajta, és a felső testén, pedig egy kis elől megkötős topp volt, ami látszatni engedte a hasának nagy részét, de a hatalmas cickóinak is a felső harmadát. A bimbói, pedig majd átszúrták azt a kis vékonyka anyagot.

Az én lányom persze a13. évében nem lehetett ennyire fejlett, de az már is látszott, hogy pár év és hasonló méretekkel fog rendelkezni. Mind e mellett mindkét lány nagyon csinos, helyes és szép is. Amolyan "Barbi babák"

Meg is jegyeztem magamnak; – Kurvára fejlett ez a lány 16 évesen. Mit nem adnék érte ha magamévá tehetném! Aminek persze nem voltak rossz esélyei. A lányom tegnap esti beszédjére visszagondolva!

Tehát belibegett és megpuszilta a lányomat, aztán odaköszönt nekem, hogy csókolom.
Én már puszit sem kapok?
Mondtam én. (Gondoltam hogy bátorítom egy kicsit, ha már rólam szokott álmodozni! )
Dehogynem, és már jött is hozzám. Hát ez már inkább csók volt, mint puszi amit kaptam, egyenesen a számra. A kis bimbójait pedig a testemen éreztem, ahogy hozzámért a csók idejére.
Mitnemondjak, megbizsergett egy kicsit a lábam között!

Aztán elvonultak Zitácska szobájába de, az ajtót nem zárták be, mert kis idő múlva felmentem, és a résnyire nyitott ajtón keresztül kihallgattam őket.
Na kitalálhatjátok azt, hogy miről ment a téma, és hogy ki voltam rendesen tárgyalva.
Nem szokásom a hallgatózás, de mégiscsak nagyon érintett voltam!

Azt is hallottam, hogy Zita monda azt, hogy apa végig aludt, és észre sem vett ebből az egészből semmit.
Ez valamelyest megnyugtatott engem.
Betti meg azt ismételgette, hogy már ennek hallatára is beindultam, és hogy mennyire irigyellek téged Zita.
Én közben elmentem ne hogy észrevegyenek, és leheveredtem a nappaliba a tv élé, és néztem a forma1-et. Idő közben elszundikáltam, amit ők valószínűleg észre is vehettek.
Mert egyszer csak arra ébredtem, hogy halk furcsa kéjes hangok szűrődnek a lányom szobája felől.
Felosontam a szobaajtóhoz, de ez most már kilincsre volt zárva. Jobban hallgatózva a kéjes hangok közepette hallom hogy Betti mondja, hogy bárcsak itt lenne a faterod közöttünk.

Mindjárt arra gondoltam, hogy csak meg kéne lesni őket, és látni mit csinálhatnak. Lehajoltam a kulcsnyilláshoz, és mit látok! A két kis bestia meztelenül masztiznak a Zita ágyán.

Na mit kell még kibírnom?! A legszívesebben bementem volna közéjük és mindkettőjüket
jól megkeféltem volna, annyira kanos lettem, de nem tehettem.
Nem "illet" kezdeményeznem. Mégiscsak nem támadhattam le őket. Bár nemigen zavarta volna egyiket sem!
Ha a sors úgy akarja, akkor úgyis meglesz. Ha pedig nem, akkor azzal is be kell érjem.

Már esteledett, amikor Bettike készült haza indulni. Lejöttek; – és Zita szólt, hogy apa légyszi vidd már haza Bettit! Mert már sötét van és fél gyalog egyedül menni.

Úgy egy kilométerre lakhattak tőlünk.
Na jó gyertek, mondtam mindkettőjüknek és elvisszük Bettikét haza.
De apa én nem megyek, mert még elő kell készítenem a vacsorát.
Anyának megígértem.
Ránéztem a lányomra és ő rákacsintott, Bettire.

Na ezt jól kifőzték! Gondoltam.

No akkor menjünk fordultam Bettihez, és ő széles mosollyal nyugtázta a helyzetet.
Már a garázsban beült mellém az anyósülésre. Közben figyeltem a szemem sarkából.

Úgy helyezkedett, hogy az amúgy is túl rövid szoknyácskája, még feljebb csúszott, és már
ha előrébb hajoltam, láttam a hófehér tangályát, az izgatóan csinos combjai között. A hatalmas mellei, majd ki fordult a kis toppból!
Fantasztikus látvány volt!
Legszívesebben ott azonnal indulás előtt letámadtam volna. De a megfontoltság győzött bennem.
Annyira nagy hatással volt rám, és annyira zavarba hozott, hogy amikor nyúltam az indító kulcshoz, (ő persze folyamatosan fürkészett a tágra nyílt ártatlan szemeivel, ) hogy zavaromban, nem találtam a kulcsnyílást és folyton mellé dugtam a kulcsot.
Ő ezt észrevéve odanyúlt a kis kezével megfogta az enyémet, és azt mondta segíthetek?
Én persze kérdeztem, hogy mit? Hát "bedugni"! Válaszolta.
Akkor tegyük be ketten, mondtam én. OK?
Nem, majd én; – válaszolta.
Ekkor kivette a kulcsot a kezemből és (nem akartam hinni a szememnek) bedobta a cickójai közé!
(Ezt nevezem rámenőségnek! Ez a lány tudja, mit akar, és ezért meg is tesz mindent! )

A kulcs után néztem, és rámeresztettem a szemem a hatalmas cicikre, és szinte dadogva kérdeztem ho-ho-hogy most mi lesz? Nekem kell kivennem?
Hát igen; – jött a válasz.
Nem volt ez ellenemre, de mégis váratlanul ért.
És ha nem? (kérdeztem)
Akkor addig nem indulunk el! (válaszolta)

No de nem fogok megfutamodni gondoltam. Mások csak álmodnak ilyen lehetőségről, ami nekem szinte tálcán lett .

Ő még jobban kiemelte a mellkasát! – így kebleit.
Én pedig kissé remegő kézzel odanyúltam, és a toppot összekötő masnit meghúztam.
Az persze azonnal kibomlott, és már nem is a kulcsot keresve lefordítottam a hatalmas kebleiről a már szétnyílt toppot és elém tárult a két gyönyörű kebelcsoda!

(Ugye gondoljátok, hogy a látványtól a férfiasságom azonnal a tetőfokára növekedett! )
A kulcs meg leesett az ülésre. De nem törődtem már vele.
Bettike nem tétovázott, hozzám fordult átmászott az én oldalamra, és az ölembe ült az-az térdelve terpesztett velem szembe, úgy, hogy az én lábam az övéi közé eset.
Úgy ahogy volt a kis rucijába nyitott keblekkel.
Ezt követően úgy elkapta a számat, hogy alig kaptam levegőt!
Egy pillanatra amikor megtudtam szólalni, lihegve kérdeztem tőle, hogy nem lesz ebből baj? De a végét alig tudtam kimondani, mert újra csókolt, és csókolt.

Eközben én ciciket kezelésbe vettem és gyúrtam, neki rendesen, morzsoltam a megduzzadt bimbókat. Őrjítő volt. Meg sem tudtam szólalni annyira csókolt.
Közben lenyúlt a nadrágomhoz és kigombolta a sliccem, és kivette a már kőkemény farkam. Körbefogta a kezecskéjével és néhányat húzott rajta, az egyik újával félretolta a kis tangáját és már illesztette is a szerszámomat a puncikájához.
(Na ez a kislány ne fecséreli az idejét! – gondoltam)

Szinte csöpögött belőle a kéj nedve.
A makkommal egy kicsit izgatta a csiklóját ez nem tartott egy percnél tovább és már ereszkedet is rudamra. Lassan és fokozatosan, de meg sem állt míg fel nem nyársalta magát tejesen. Annyira jó volt az érzés, ahogy rudamat körbefogta az a forró bársonyos punci, hogy imádtam ezt az állapotot.
A csókzápor csak ekkor szűnt meg. Ugyanis a kis Betti már föl sem emelkedett ebből az állapotból. Mert már éreztem is a puncika élvezésének ismerős rángatását. A hatalmas kebleit arcomba nyomta és így átkarolta a fejem, és szorított, ahogy csak tudott, és így hangos kéjszavak közepette elélvezett!

Már attól féltem, hogy a nyitott garázsajtón ki fog hallatszani Betti nyüszítése.

Annyira rángatott, és szorított a puncikája, hogy ha úgy akartam volna, én is el tudtam volna élvezni!
Nos én még bírtam a strapát, és gondoltam, ennek még nem lehet vége, de hagytam, hogy Betti irányítson. Még néhány percig mozdulatlanok voltunk. Aztán Betti engedett a szorításából, megfogta a fejem mögött a fejtámlát, és beindult a nyársamon liftezni.
A két óriási cici, pedig folyton az arcomba csapódtak. Észvesztő volt!
Imádtam a nagy cicijeit.
Közben megfogtam a fenekét, és segítettem a liftezésben.

Ez a 16 éves gyerek micsoda profizmussal bír. (vagy talán ez inkább ösztön, elmélkedtem)
Olyan jó volt, ahogyan mozgott, és éreztem a hüvelyizmának gyűrűszerű szorítását, hogy minden húzás maga az élvezet volt! Folyton a csúcs határán voltam.
Még néhány percig így folytatta, és aztán lelassult a mozgása.
Kezdett érzékibben mozogni. Nagyon lassan! Egyszer csak újra remegni kezdett Betti, és átölet, ráengedte magát a rudamra, beszorított, és apró előre, hátra mozdulatokkal, ahogyan korábban, szintén hangos szavakkal elélvezett.
Ekkor már én sem bírtam tovább és óriási élvezettel telelőttem a Bettike punciját!

Néhány percig még ebben a pozícióban egymást átölelve pihentünk.
Amikor ismerős dudaszót hallottam, nem túl messziről!

Te jó ég, jönnek a feleségem-ék hazafelé!
Mondom Bettinek, itt már nincs idő semmire, és gyorsan hajolj le oldalra.
Gondoltam hogy úgy is sötét van, és megúszhatjuk észrevétlenül.
Én meg nyúlnék a kulcshoz, hogy indítsak és start!
De a kulcs nem volt a helyén!
Mondom Bettinek gyorsan a kulcsot! Mert ahova hajolt, ott volt. Hátranyújtotta nekem.
Én persze újra nem találtam a kulcsnyílást! Betti felismerve problémámat kivette a kezemből és egyből betalált.
Közben kajánul megjegyezte azt, hogy ugye én jobban tudom bedugni!
Hát ezt már bebizonyítottad, hogy így van! (válaszoltam)

Tehát végre elindulhattam.
Annyira izgató volt, hogy a farkam még mindig Bettibe volt, és semmit nem lankadt!
Alig fordulok ki a kapun, már szembetalálkoztunk a feleségemékkel. Ő villantott, jelezvén hogy áljak meg.
Te jó ég mi lesz itt gondoltam!
Még szerencse hogy nem szállt ki. Bár nem is tudott volna, mivel szorosan mellé álltam.
Ő is és én is, csak egy arasznyira húztuk le az ablakot, és mivel az én terepjáróm jóval magasabb az övénél, így nem láthatott be az én autómba!
Bettit is izgalomba tarthatta ez a szituáció, mert éreztem, hogy újra kezdi a mozgást a farkamon!
Te jó Isten! Hát ez a lány még most sem nyugszik! (Gondoltam. )
(Esetleg talán így kíván a kis huncut jelzést adni arról, hogy ő is itt van! )
– Őrjítően és félelmetesen izgató volt a szituáció!

A feleségem, pedig arra volt kíváncsi, hogy hova tartok. Én válaszképpen annyit mondtam, hogy néhány perc és jövök. Itt volt Zitához Bettina, és félt a sötétben hazaindulni, így megkért hogy vigyem haza és most oda tartok.

Itt van Bettina is az autóba? (akit szerencsére nem láthatott, még ha a túloldalon ült volna sem)
Igen szívem itt "ül".
– Betti közben csak kevert a farkamon és folyamatosan csúcson tartva engem, és persze
önmagát is.

Szia Betti! – Köszöntötte a feleségem.
Csókolom! – Kiáltott vissza a kis bestia.

Mond meg anyukádnak, hogy holnap megkeresem, mert akarok vele beszélni! OK?
OK! Rebegte vissza, válaszképp.
Na pá! – Köszöntem el én. – Mintegy befejezve ezt a , ámbár rettentően izgató szituációt, és elindultunk a "kéj" utunkra.

Amint elindultam Betti már fel is ült az ölemben szorosan átölelt, és így folytatta a keverést!
Nem törődve azzal, hogy az esetleg a szembejövő autó fényében megláthatnak.

Na te aztán nem adod fel! – Mondtam én.
Nem bírtam magammal! Ezerrel vert a szívem annyira izgi volt! – Mondta ő.
Nem csodálkozom ezen, mert engem is fenemód gerjesztett a szitu! (Így én. )

Félúton egy sötétebb parkrészhez értünk, lehúzódtam az autóval és megálltam.
Hanyatt vágtam az ülést, hátradőltem és mondtam, hogy most már tiéd a pálya!

Ő meg beindult, mint egy gép. Kevert előre, hátra, oldalra, fel, le, karmolta a mellkasom. Szóval beleadott apait, anyait.
Na, ezt ha így folytatod, nem fogom sokáig bírni! – Mondtam én.
Ere leszállt a rudamról megfordult "69" – be, megfogta a kis kezével, a már amúgy is robbanás határán lévő rudamat, és őrült sebességgel elkezdett szopni!
Én meg odahúztam a rettentően formás popsiját a számhoz, amiből szinte ömlött a már habosra dolgozott, előzőleg általam belőtt sperma és kéjnedv keveréke.
Folyt, egyenesen a számba, de jutott az arcomra is! (Megmondom őszintén, hogy soha nem kóstoltam meg a sperma izét. De most tetszett ez a "") Szívtam, nyaltam, és ami a számba kerül, azt mind lenyeltem.
Gyakorlatilag kitakarítottam! (Mint éhes a tányért! )
Aztán a kis csiklóját vettem ajkaim közé, szoptam nyaltam, és közben finoman gyengéden harapdáltam.
Ez annyira tetszett neki, hogy kb. egy percen belül hangos sikolyok közepette harmadjára is hatalmasat elélvezett!
De ekkor már én sem bírtam tovább, és nálam is robbant. Az első lövés Bettike arcán landolt. Ezt észrevéve azonnal "ráharapott" és a következő adag sorozat már a szájában kötött ki!
Miután az áradat megszűnt, rászívott, és az utolsó cseppet is kiszívta.
(Ne hogy kárba vesszen egy csepp is! )

Aztán néhány perc mozdulatlan pihenés következett, majd Bettike visszafordult a 69-ből és még mindig kifulladva, lihegve rám feküdt, és egymást átölelve mondta, hogy eddigi életében ez volt a legnagyobb élményem, amit kaptam az élettől, és ezt neked köszönhetem.
Immáron tegezve! (Mert ugyanis eddig magázott. )
Könnyei kicsordult a boldogságtól. Úgy kezdte mondani, hogy kisgyerek korától szerelmes belém, és egy örökkévalóság volt kivárnia ezt az alkalmat. Amihez most jelentős bátorítást kapott az én kicsi lányomtól!
Bár nem gondoltam azt, hogy ez még ma bekövetkezik, de olyan jó alkalom adódott ott a garázsban, és spontán jött az ötlet, amikor azt a kulcsot nem tudtad bedugni.
Összeszedtem miden bátorságomat, és gondoltam, lesz ami lesz kiprovokálom!
Most már látom hogy jó döntés volt.

Még szorosabban átöleltem, és kérdeztem tőle, hogy te ugye már nem voltál szűz?
Nem! – válaszolta. De folytatta azzal, hogy van egy pasija már egy éve megvan, és ő rávette a szexre. Bár kétszer is lefeküdtem vele, de nekem egyszer sem volt orgazmusom, mivel a srác mindkét alkalommal, idő előtt "elszállt". A harmadikhoz már nem volt kedvem.
Így utólag már meg is bántam azt, hogy neki adtam a szüzességemet!
Nem is gondoltam hogy ekkorákat lehet élvezni.

Na és mi újság a lányommal való közös masztival? Azt sem élvezed?
Csak nézett rám, – majd megszólalt.
Elmondta a Zita? – Kérdezett vissza.
Igen tegnap este. – válaszoltam.
Hát az-az igazság, hogy ővele élvezem, bár, ennyire nem volt jó, mint veled!

És mi van a védekezéssel?
Azzal nincs baj, mert már legalább egy éve szedem a pirulákat. Az jó. – válaszoltam.

No de menni kellene. (Mondtam én. ) Mivel már több mint két órája vagyunk itt, és még a végén gyanúsak leszünk!
OK. De ugye lesz folytatás? Reménykedve kérdezte.
Hát persze nekem is tetszel!
No akkor holnap kiadom az útját a pasimnak!
Na és Zitának elmondhatom? – Kérdezte.
Nembánom, de csak neki!
OK! – Válaszolta.

Összeszedtük magunkat és hazavittem.
Mielőtt kiszállt az autóból, megjegyezte; továbbra is lesz miről álmodnom!
Még egy forró nyelves csókot adott és ugrándozva beviharzott.

Otthon, vacsorázás közben a kislányom folyton kajánul tekingetett rám. Ő már ekkor tudta, hogy mi történt!
(Utólag tudtam meg, hogy még én haza sem értem, már Betti fel is hívta Zitát telefonon, és máris kitálalta neki nagyvonalakban a történteket. )

Folytassam?