Fej vagy írás?

Négy órakor vége lett a disconak, a kidobó mesterségéhez híven mindenkit kitessékelt az ajtón és hazament ő is. Ott maradtam az étteremben egyedül, az addig dübörgő zene után most a csend szinte fájt. Mire lestandoltam, rendberaktam a pultot, bezártam az ajtókat, addigra már elmúlt félhat. Ballagva, egyedül andalogva indultam el a főutcán. Világos volt, ébredezett a város. Szerettem ezeket a reggeleket, mert egy megmagyarázhatatlan belsőharmóniára hangolt, ahogy a halvány reggeli napfényben az emberek kiskosárral, biciklivel igyekeztek a , remélve, hogy a legfrissebb zöldséget, húst sikerül megvenni a vasárnapi nagyebédhez. Csend volt, a még nem ugattak, mert kidühöngték magukat éjjel, a ugatásával. A cigiszagtól bűzlő fehéringem sem zavart a magányosan boldog reggel megélésében. Egy közlekedési és egy gondolati kereszteződéshez érkeztem, döntenem kellett, ha Andihoz akarok menni, akkor balra kell letérnem, ha Katit szeretném meglátogatni, akkor jobbra veszem az irányt. Hazamenni semmiképpen nem akartam, ezért némi eszelés után úgy döntöttem, hogy feldobok egy pénzt. Ha fej akkor Andi, ha írás, akkor Katalin. Nagyon macsónak tűnt a gondolat, hogy így dönthetek, két gyönyörű lány között.

A főiskolás éveim elején sokat csajoztam, buliztam, párszor előfordult, hogy több csuporból is fogyasztottam a szex pazar nektárját. Ezen kissé elméláztam, de a kezem gyorsabban forgott, mint az agyam, mert a húszas megcsillant a fejem felett, és már le is csaptam a balkezemre. FEJ! Hímsoviniszta mosollyal indultam balfelé. Útközben megálltam a pékségnél, bár nem voltam éhes, de gondoltam Andi örülne egy kis friss reggelinek. Be is tértem és összevásároltam mindenféle péksüteményt, kakaót, tejet. A bolt mellet egy nénike árult mezei virágot, vettem is három kisebb csokrot, amit egybeköttettem vele, így mutatósabb volt. A kívánatos reggelivel és a virággal kissé sűríteni akartam magamban a pénzfeldobós választás híg romantikáját. Tudtam, hogy Andi ezt sosem tudja meg, éreztem is némi lelkiismeret furdalást, bevallom nem sokat.

Végre az albérlethez értem, tudtam, hogy egyedül van, mert hétvégére csak ő szokott az albiban maradni, a csoporttársai mind otthon töltötték a tanításmentes napokat.