Michaella

Horvátországban ismertem meg Michaellát és barátnőit egy nyári vakáció alkalmával. Az osztrák lányok – hárman voltak –, együtt napoztak a Dubrovnik melletti strandon monokiniben. Pont ők voltak azok a lányok, akiket nem mernek megszólítani a magamfajta fiatalemberek angyali szépségük miatt, hogy elérhetetlennek tűnnek a közönséges földi halandó számára.
Most is magam előtt látom őket, ahogy nevetgélve fekszenek a tűző napon. Mikor odaléptem hozzájuk és angolul megkérdeztem közülük a hozzám legközelebb hasaló lányt, akinek éppen a hátát kente be egyik barátnője, teljesen barátságosan válaszolt és nem vette zokon közeledésemet.
– Tudsz németül? – kérdezte meg rögtön, miután angolul válaszolva megengedte, hogy közelükbe telepedjek le.
– Igen, tudok. Németek vagytok?
– Nem! Osztrákok. – ezt nagyon önérzetesen vágta rá a hason fekvő.
– Nem bánnátok, ha gyönyörködnék bennetek? – kérdeztem nekibátorodva, mindent egy lapra feltéve. Ilyet egyáltalán nem szoktak kérdezni senkitől. – Ti vagytok a strand szépei.
– Már hozzászoktunk, hogy megbámultok. Nincs mit tenni ellene. – válaszolta a hason fekvő lány. – Te legalább nem leplezed ügyetlenül. Nincs mulatságosabb, mint egy pasi, aki ránk is nézne, meg nem is, mert tudja, hogy illetlenséget csinál.
– Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, de szeretnék néhány fényképet készíteni rólatok. Megengeditek?
Erre már egymásra néztek és felnevettek.
– Milyen merész alak vagy te, – kezdte a válaszát most az a lány, aki éppen a hason fekvő combjait simogatta krémes tenyerével, – de éppen ezért megengedjük.
Elővettem hát fényképezőgépemet és készítettem néhány fotót.
– Szoktál más lányokat is fényképezni? – kérdezte most a hason fekvő, akinek körülbelül derékig érő szőke haját egyik vállára hajtották félre, hogy a hátát is bekenhesse a másik.
– Csak akkor, ha kifejezetten megengedik. Nem vagyok lesifotós.
– Ez a szerencséd. – erősített rá a másik lány, akinek vállig érő arany szőke haja kicsit előre lógva keretezte csinos arcát.
Aztán bemutatkoztunk egymásnak. Ekkor derült ki, hogy a hason fekvő szőkét Michaellának, az őt krémezőt Stephanie-nak, és a mögöttük eddig szótlanul hanyat fekvő sötétbarna hajút, Petrának hívják.
– Vannak barátaitok? – kérdeztem újra.
– Nincsenek. Szinglik vagyunk, illetve egymás barátnői. – válaszolt most is Michaella.