Fülledt Erotika

A meleg, mint az olvasztott arany ömlött szét a spanyol tájon. A levegő vibrálva csalta meg a szemeket, délibábokat varázsolva az égre. A narancsligetek szomjazva kornyadoztak az andalúziai földeken. Csak a lustán elterülő, kristálytiszta patakok jelentettek felüdülést a vándornak.

Magam is megláttam egy ilyen patakot. Biciklin jártam be Spanyolország e részét, és már nagyon kitikkadtam a pedálozásban. A friss vízzel való feltöltődés örömével kanyarogtam le a kis földúton a narancs, és olajfa ligettel övezett víz felé. Ahogy odaértem, leugrottam a kerékpárról, és boldogan vetettem magamat ruhástul a térdig érő hűs vízbe. Jól esett. Minden porcikámat átjárta a víz kellemes hidege. Ringatóztam a lassú hullámokban, amikor egy hangot hallottam a hátam mögül.

– Vigyázzon, kisasszony, hamis a folyó!

Hátranéztem, és egy idősebb cigány állt a parton. Felálltam, és rámosolyogtam.

– Köszönöm, de csak itt maradtam volna a part közelében – erre ő felvett egy földre esett ágat, és tőlem pár méterre, a folyóba dobta. Az ár azonnal elkapta. Az ijedségtől sápadtan jöttem ki a vízből. Nem tudtam úszni.

– Éhes kisasszony? Jöjjön velem, van finom paellánk.

Nem nagyon volt kedvem vele menni, mert tudtam, hogy akkor nem szabadulok másnap reggelig, de a hasam korgott, és a következő falu még két óra kerekezés lett volna még. Fogtam hát a kerékpáromat, és elindultam az öreg után.

Hamarosan meghallottam a latingitár hangját. Édes bús ritmust játszottak rajta, és egy dohányzástól, röviditaltól rekedtes hang énekelt hozzá. Mire oda értünk a forróság megszárította vizes pólómat, de így is megállt rajtam minden szem.

Vörös, göndör hajam kuriózumnak számított a sok fekete haj között. A kis csapat egy fa körül ült, állt, vagy táncolt. A fának támaszkodva ült a gitáros. Nem hagyta abba a játékot. Átszellemült arccal figyelt a gitárra, aztán ahogy mellette is elhaladtam, fekete, mélytüzű szeme az arcomba vágott.

Egy asszony sietett utánunk. Alacsony volt, és már erősen öregedett, pedig negyvennél nem lehetett több. Betessékelt az egyik lakókocsiba, amik rendetlen összevisszaságban álltak a narancsfák alatt. Vizes sortomra mutatott, majd benyúlt az egyik fiókba, és elővett egy lapszoknyát, és elém tette az ágyra, aztán kiment. Lehúztam magamról az alsó ruháimat, hátizsákomból elővettem egy tiszta bugyit, felhúztam, majd a derekam köré kanyarítottam a szoknyát. Kicsit rövid volt, de jól állt.

Szétnéztem a kocsiban. A cigányok furcsa tarkasága volt jellemző rá. Az egyik oldalon egy ágy volt, letakarva egy színes selyemkendővel, mellette kék festett lavór a hozzávaló korsóval. Felette törött tükör, melyen egy rózsafüzér lógott. A másik oldalon szekrény, és komód. A fiókokból kilógtak a rózsás selyemkendők szélei, az akasztós szekrényt pedig nem lehetett becsukni a sok ruhától, az egész kocsit pedig áthatotta az áporodott dohányszag.

Kiléptem a kocsiból, és én is a fa alá ültem. Az asszony, aki a szoknyát adta a kezembe nyomta a tál meleg rizses húst, és én hálás fejbólintással kezdtem el enni. A lányok táncolni kezdtek a zenére, a fák alatt pedig búsan szólt a cigányasszony fájdalmas éneke.

Az étel jól esett, és hamar elfogyott. A meleg, és a jóllakottság lett úrrá rajtam, és a zene már majdnem álomba ringatott, amikor a férfi, akivel jöttem, mellém ült.

– Nem szabadna egyedül járni a vidéket. Baja eshet.

– Köszönöm, hogy aggódik értem, de csak pár napról van szó. Hamarosan csatlakozik hozzám a barátnőm, meg a férje.

– Az jó – bólintott a férfi, és nagyot szított a kezében lévő pipából – merre tart?

– A tengerpart felé.

– Az az én fiam. Diego! Ugye milyen szépfiú? – bökött a gitárosra.

– Az, nagyon csinos – szakadt ki számból az őszinte szó.

– Már díjat is nyer Barcelonában – Most megszólalt a fiú, és kellemes tenorja megbizsergetette a testemet. Több lány is felállt táncolni. Derekuk, mint a nádszál, vizes hajuk pedig sötéten csillogva száradt a napon.

– Kell a lányoknak a tánc. Éjjel nem tüzel magányos testük annyira – bökött a kis csoport felé az öreg – Maga asszony már? – elpirultam.

– Már volt dolgom férfival – vettem fel furcsa, régies kifejezésmódjukat.

– Ó nem, asszony-e már?

– Nem vagyok férjnél – mondtam. Az öreg lemondóan nézett rám, és rekedtessen nevetett.

– Akkor menjen, és táncoljon a lányokkal – azok pedig nevetve, incselkedve hívogattak. Beálltam hát közéjük. Hamar magával ragadott a zene. Szinte tanulnom sem kellett a lépéseket. Egynek éreztem magamat a zenével, és velük. Arcomba csapódtak a nedves hajtincsek, és minden egyes pördülésnél éreztem, hogy Diego engem figyel, én pedig egyre jobban neki táncoltam. Aztán vége lett a táncnak Leült mindenki a helyére, és Diego mellé állt egy, alig tizenöt éves lány. Énekelni kezdett gyönyörű szoprán hangján. Szeméből hatalmas könnycseppek gurultak le barna arcocskáján.

– Miért sir? – súgtam oda az öregnek.

– Mer ma éjjel, megcsalja a szeretője.

– Ki a szeretője?

– Diego – a gyomromba mart a válasz. Diego pedig rám villantotta hófehér fogait. Éreztem, ahogy felforr a vérem, és az ölem nedvessé válik.

A dal után az asszonyok tüzet raktak, és nekiláttak a vacsora elkészítéséhez. Lapos köveken halat és csirkét sütöttek, és bográcsban ismét paellát készítettek. Közben Diego is felállt, kinyújtóztatva a lábát. Beálltam segíteni a nőknek, akik hatalmasakat nevettek ügyetlenkedésemen. Nem értettem cigányul, spanyolul is alig, de velük jól megértettem magamat, annyira beszédes volt a mozgásuk, szemük. Közben alaposan fogyott a vizezett andalúz bor.

– Ezt kóstolja meg – lépett mellém Diego. Tökéletesen beszélt angolul. Kezében pedig két pohár vörös tartott. Finom hűvös volt, és nagyon száraz. Miközben ittuk, egymással szemben álltunk. Fekete szem csak úgy vetkőztetett. Perzselve siklott végig az alakomon. Éreztem, hogy felhevül ő is. Apró izzadságcsepp jelent meg a homlokán, aztán hirtelen megfordult, és otthagyott.

A vacsora zajos volt. Mindenki viccelődött. Néha, ha egy asszony sokat engedett meg magának, egy – egy pofon is elcsattant, de annak is csak nevetés lett a vége. Csak egy valaki volt csendes, a Diego szeretője. Pedig ha tudta volna, hogy, bár kívánom Diegot, de nem akarok behódolni az ösztöneimnek. Hisz Londonban együtt élek egy kedves fiúval, akit szeretek is.

Vacsora után a férfiak máglyát raktak, és újra megszólalt a zene. Most többen is gitároztak, így Diego is tudott táncolni. Az öreg vajda mellém ült ismét.

– Ez a szerelem tüze – mondta. Minden férfi választ magának egy rönköt. Ha elalszik a tüze, akkor elmegy azzal a lánnyal, akivel éppen táncol. Diego épp akkor dugta be az ő rönkjét a tűzbe, aztán odalépdelt hozzám, és felsegített. Tüzes ritmusba kezdett a másik két gitáros, és mi táncolni kezdtünk. Végig, végigsimított a derekamon, fenekemen. Jól esett, nem akartam ellökni a kíváncsiskodó kezeket, mint amikor a diszkóban letapiznak.

– Hogy hívnak? – kérdezte csendesen, szinte csak a fogai között megszűrve a kérdést.

– Maria – suttogtam.

Többet nem szólt. Viszont a szeme mosolygott. Éreztem, egyre jobban tetszem neki. A dal végén visszavezetett a helyemre, a többiek halk kuncogása mellett, majd új nótába kezdtek.

Arra, arra,
Ahol a folyó habja sír.
Arra, arra,
Ahol az ég tüze kék,
Arra, arra
Jár az én kedvesem,

Ben, ben
Maria, neked szól dalom
Ben, ben.
Maria, hozzád szól dalom

Súgta fülembe a vajda fia dalának szövegét. A kis cigánylány felugrott, és úgy szaladt el mellettem, hogy nagyot lökött rajtam. Lassan kezdtek elfogyni a párocskák. Voltak olyanok, akik a lakókocsik gyomrában szerették egymást, de legtöbben a narancsliget sötétségében tűntek el. Diego többet nem kért fel táncolni. Aggódva néztem a rönkünket, de még mindig égett. Aztán az utolsó pár is elment. Az öregek is feltápászkodtak, és elmentek aludni. Csalódottan álltam fel. Diego nekitámasztotta a fának a gitárt, és mellém lépet. Lágy hangja körülölelt az éjszakával együtt. Szerelmesen énekelt hozzám, miközben melleimmel játszott, én pedig boldogan pördűltem egyet, amitől ő végig simította a hátamat is. Aztán szorosan magához vont, és beleénekelt a számba, fülembe, nyakamba. A fa pattant egyet, és csak egy rakás parázs maradt belőle. Sötét lett hirtelen, és Diego szája mohón tapadt az enyémet. Nyelve nyelvemet kereste. Szoknyám alá nyúlt, és nedves bugyimon keresztül belemarkol a puncimba.

– Menj abba a kocsiba, ahol átöltöztél. Van még egy kis dolgom, de mindjárt jövök.

Rogyadozó lábakkal mentem a kocsiba. Kinyitottam az ablakot aztán levettem mindent, és az ágyba bújtam. Elhatároztam magamban, hogyha bejön elküldöm. Közben dübörgött a vér a testemben.

Egy negyedóra múlva jött be. Az ajtónál felkapcsol egy villanykapcsolót, mire a plafonon meglódult egy ventilátor. Leült az ágy szélére, és kitakart. A hold sápadt fénnyel vonta be az arcát. Mosolygott, gyönyörű volt.

– Hát így vártál! Én Mariám! – azzal, végigsimított meztelen testemen, le, egészen a szeméremszőrömig. Szólni akartam, hogy menjen el, de nem jött hang a torkomra. Megcsókolt. Most gyöngéden, nyelve simogatta a számat, keze pedig a melleimmel játszott. Aztán az államba harapott kicsit, majd a vállamon megkereste azt a pontot, amitől kéjesen összerándultam. Keze szétnyíló lábaim közé csúszott, és duzzadt csiklómat kezdte ingerelni. Vonaglottam a gyönyörtől. Tudtam, éreztem, hogy a nyakamon holnap véraláfutás fog éktelenkedni, de ki törődött most vele. Magával ragadt a gyönyör. Mielőtt sikítottam volna, befogta a szám. Hatalmasat élveztem.

– Ó, kis drága riadt madaram! Hát sosem kaptál még ilyet? – lihegte a fülembe, és én rájöttem, hogy soha ilyen élményben nem volt még részem. Befeküdt reszkető lábaim közé, és kőkemény falloszának makkját a bejáratomhoz illesztette.

– Milyen finom, puha a bőröd – mondta és arcát a melleim közé fúrta. Aztán bekapta az egyik mellem bimbóját, és nyelvét erősen rányomva, körözni kezdett rajra vele. Felnyögtem az erős érintéstől és megpróbáltam magam felnyársalni a bejáratomat feszítő hímtagra. Elnevette magát.

– Még ne, kis drága, ne légy olyan mohó!

Jól estek a szavak, hogy olyan gyöngéden beszél velem. Lenyúltam, hogy kezemmel izgassam a falloszát, de megfogta a csuklómat, és a fejem felett megfogta az egyik kezével. Haját, arcát a mellemhez dörzsölte, majd karját a derekam alá tolta és hirtelen nagyot lökött rajtam. Kőkemény szerszáma belém szaladt. Kicsit fájt, de hihetetlen élmény volt. Kiszabadultak a kezeim, melyek most vállára, hátára siklottak. Lassan kezdett el mozogni bennem, mindig szinte teljesen kijőve belőlem, aztán ismét tövig hatolva bennem. Szinte lebegtem a karjaiban. Szemét le nem vette volna szememről. Percenkén zúzott porrá, hogy újraszülethessek. Aztán hatalmasakat kezdett lökni rajtam. Ó, hogy szerettem! Teljesen betöltött. Olyan helyeket is elért, amikről eddig nem is tudtam. Az ágy nyikorgott alattunk. Ő pedig az arcomat figyelte, ahogy gyorsult a lélegzetem, úgy gyorsított ő is, aztán belemélyesztettem a hátába a körmeimet, és nyöszörögve élvezni kezdtem, mire hatalmasat lökött rajtam, és éreztem, ahogy forró magja csorogni kezd a fenekemen.

Feküdtünk egymás mellett. A ventilátor halkan duruzsolt a plafonon, kellemesen hűsítve felhevült testünket. Talán el is szundítottam, mikor éreztem, hogy kedvesem ismét a melleimet cirógatja. Mosolyogva fordultam felé, mire ő a fenekemet kezdte simogatni. Majd felült, és a hasam alá nyúlt, úgy, hogy a kér kis félgömb pont az orra lé került.

– Szép, formás a hátsód – mondta, és beleharapott az egyikbe, hogy fájt. Aztán nyelve becsusszant hátulról a még az előző élményektől nedves hüvelyembe. Szó nélkül terpesztettem nagyobbat, hogy jobban hozzám férjen. Amíg nyelvével izgatta hüvelyemet, csiklómat, addig ujjával a fenekemet kezdte el izgatni. Először csak a gátamat masszírozta, aztán a lukacskámat. Bedugta az ujját, és kitapogatta, hol az az érzékeny pontom a hüvelyemben. Lassan kezdte el ingerelni. Ismét nyögdécselni kezdtem. Azt hittem azonnal eldurranok. Mikor már dobálni kezdtem magam, feltérdelt, és ismét a magáévá tett. Közben ujja is ki, bejárt fenekemben. Fejemet a párnába fúrtam, hogy ne hallatszanak elélvezésem hangajaji. Mikor készvoltam megfordított. Ott ágaskodott az orrom előtt merev férfiassága. Bekaptam, és teljesen elnyeltem. Megfogta a hajam, és gyöngéden irányított, majd ívbe feszült a háta, és a számba élvezett. Nyeltem a fanyar ízű ondót, és legszívesebben magamba varázsoltam volna az egész férfit.

A karjában ébredtem. Odakint szürkült már. Néztem, ahogy alszik. Barna bőre fénylik az izzadságtól. Szép. Ilyen szépet még nem láttam! Lassan kinyitja a szemét. Csak a feje mozdul, megcsókol. Nem szól, csak magára húz. Átvetem a lábam a derekán.

A hátamat, derekamat simogatja, majd a melleimet. Csipkedi, morzsolja a mellbimbóimat. Érzem, ahogy fallosza egyre jobban a fenekemhez nyomódik. Aztán fenekem alá nyúl és megemel. Beigazítom a barlangom bejáratához, és rácsusszanok. Magához ölel, és a fülembe súgja:

– Ne, ne mozdulj! – és én nem mozdulok. Sírni szeretnék a boldogságtól. Felemelem a fejem, ő tényleg sír. Erre elerednek a könnyeim nekem is. Lecsöppennek az arcára, és az ő könnycseppeivel utaznak tovább. Aztán enged a derekam szorításán. Mozdulok. Nyögve élvezem. Elől dörzsöli hüvelyemet keménysége. Csókolózunk közben. Remegve lovaglok egyre vadabbul. Szerelmes szavakat liheg a fülembe, először angolul, aztán az anyanyelvén. Aztán nagyon beindul, mert már a Devlát is emlegeti. Aztán hirtelen megfordít, és ő kerül felülre.

– Te, te kis boszorkány! Te bestia! Te szuka! – mondja, szinte köpi az arcomba minden egyes lökésnél, de jól esnek ezek a szenvedélyes szavak is. Akarom, akarom, hogy megint belém élvezzen. Nem érdekel sem betegség, se terhesség! Akarom testestül, lelkestül. Úgy is lesz. Remegve rogy rám, és most már érzem, hogy mire célzott tegnap este az apja, amikor azt kérdezte, hogy asszony vagyok-e? Igen, ezen az éjszakán asszonnyá lettem végre!

Reggel már nem találom magam mellett Diegot. Felveszem a megszáradt sortomat, és a szoknyát a bevetett ágyra rakom összehajtva. Kilépek a kocsiból, hátamon a zsákom. Kapok egy tál rántottát. Keresem Diegot, de sehol. Nehéz szívvel ülök fel a kerékpárra, és szomorúan tolom fel a dűlőútra. Nyúlok a vizes flaskámért, ráragasztva egy levél.

Így könnyebb volt a búcsú. Isten veled kedvesem, örökre a szívembe zártalak.
Szertőd:
Diego

Összehajtom a kis levelet, és a tárcámba rakom. Közben felhangzik a latin gitár, és Diego hangja. Angolul énekel:

Sors, ki a tavaszt hozza a cigánytáborra,
Szeretőmet merre vetetted a világban?
Sors, ki a nyarat hozza a cigánytáborra,
Szeretőmet hol tartod, melyik városban?
Sors, ki az őszt hozza a cigánytáborra,
Szeretőmet hol keressem, melyik irányban?
Sors, ki a telet hozza a cigánytáborra,
Szeretőmet megtalálom-e a világban?
Ajaj, ajaj, ajaj,
Fáj a szívem utánad te lány!
Ajaj, ajaj, ajaj,
Megöl engem a hiány!
Mert bőröd halovány
Mert bőröd halovány

– Én sem foglak elfeledni soha – mondom félhangosan, felülök a biciklire, és érzem, hogy egész testem arról beszél, előző éjjel igazán asszonnyá lettem!