Jill, a masszőrlány

Bill fáradtan ült be a kocsijába, igen nehéz napja volt. Ahogy becsukta a kocsiajtót, néhány percig kezeit a kormányra fektetve mozdulatlanul ült, mielott az indítóhoz nyúlt volna. A nehéz nap ellenére valahogy semmi kedve nem volt hazamenni az üres lakásba, így aztán úgy döntött, hogy elmegy a Paradicsomba, szaunázik egyet pihenésképpen, lehet, hogy kér egy jó masszázst is.
Kora este lévén, nem voltak még túl sokan a szalonban, egy ideig a szaunában, aztán vett egy fürdot is. A fürdo után már sokkal jobban érezte magát, de úgy gondolta, jót fog tenni a derekának és fáradt agyának egy pihenteto masszázs, és bement egy fülkébe. Rövidesen lebbent a függöny, és belépett egy masszorlány. Rövid, áttetszo pongyolát viselt, amely épp hogy eltakarta falatnyi csipkékkel szegélyezett bugyiját, és jól láthatóan kirajzolódtak viszonylag kicsi, de formás, hegyesen elorefeszülo mellei. Egyenes, fekete haj keretezte bájosan finom vonalú arcát, csak picit kiugró arccsontjai és enyhén ferde vágású szeme jelezte, hogy távol – keleti vér is ereiben.
– Jill vagyok – mondta, és hófehér, szabályos fogsora kivillant finom metszésu ajkai közül. – Masszázst óhajt, uram? – Bill bólintott, aztán felkászálódott az ágyra. A lány könnyu kezeivel lehúzta a férfiról a dereka köré csavart törölközot, és lágyan végigszántott ujjaival a gerincén. Bill akaratlanul is megborzongott a kellemes érintéstol. A lány egy mozdulattal ledobta magáról könnyu kis pongyoláját és a férfihoz fordult.
– Kívánja, uram, hogy a bugyimat is levegyem? – kérdezte halkan. Bill a fejével nemet intett, tudta, hogy ez úgyis csak a szemnek szól, itt a masszornoket nem lehet megdugni. Itt a hölgyeknek – megfelelo fizetség mellett – mindent szabad, a férfivendégnek semmit. De épp ez volt benne az izgató.
A lány ekkor munkához látott, lassú lágy mozdulatokkal masszírozni kezdte a férfit. Bill lehúnyt szemmel adta át magát a kellemesen símogató kezeknek. Jill végigsimogatta a férfit, aztán eroteljesebb masszázsba kezdett.