Bugyi

Most egy valóban megtörtént esetet szeretnék leirni, remélem tetszeni fog!
Feleségemnek keresgéltünk ruhát, mert lagziba voltunk hivatalosak. Egy közeli kisvárosban voltunk éppen, már megnéztünk egy pár üzletet, de semmi. Forró nyári nap volt, árnyékba is harminc fok, már nagyo
Egy elegáns butik előtt álltunk meg a kirakatot nézve a nejem, kislányom és én.
Gondolkodtunk bemenjünk-e? Milyenek az árak?
Aztán csak beléptünk, a feleségem nagyon szereti, ha vele megyek vásárolni, sokat ad arra, hogy nekem tetszik-e a kiválasztott darab. Szóval bementünk, elegáns, elég nagy és izlésesen berendezett butik volt. Elől a kirakat felől három vagy négy sorba a ruhák felakasztva, hátul a függönnyel körül keritett próbafülke valamint egy-két apró polc, izléses üveg asztal és középen az egyik fal mellett...
Azt hittem leesik az állam, egy kisebb asztalka mellette két szék, és az egyiken ült Ő.
Ahogy ott ült a ventilátor mellet, kissé aléltan a melegtől, mintha egy festő kompoziciója lenne.
Meghatározhatarlan koru (35-50), ében fekete haju, kellemes megjelenésü igazi urihölgy. Felül egy nagyon vékony, sajnos kis nyak kivágásu testre simuló áttetsző anyagu fekete bluzt viselt, amely alatt jól kivehető volt a melltartóba bujtatott izgalmasnak tünö keble. Alul egy fehér hosszu szoknyát viselt, ami szintén vékony volt és testhez simuló. Ahogy ott ült kényelmesen hátra dőlve élvezve a ventillátorból jövő hüs levegőt, azt is megfigyeltem, hogy ugynevezett dupla rétegü szoknya volt rajta. Ugyanis egyik lábát másikon átvetve láthatóvolt, hogy lábszáránál, amit fekete harisnya takart még egy vékony selyem réteg látszott. Karcsu lábfeje egy divatos fekete szandálba tünt el.
Egy szóval gyönyörü volt.
– Miben segithetek? – kérdezte kellemes hangján, miközben felállt a székből hozzánk közeledve. Semmi sulyfelesleg, ez ami azonnal eszembe jutott. Olyan igazi érett NŐ!
– Eskövőre készülünk – kezdte nejem – valami ruhát néznék estére, amiben táncolni lehet.
Körül vezetett minket, mutogatta a ruhákat és közben magát is, nem kis örömömre.
Végülis találtunk egy ruhát, de három részes volt és igy nem felelt meg a feleségemnek. Huszezer lett volna, de a hölgy mondta, ha érdekli egy részt, amire nincs szüksége, levehet belőle. Igy már kezdett tetszeni a dolog.
– És igy mennyi lenne? – kérdeztük.
– Hát – gondolkodott el – olyan tizenhárom.
A nejem rám nézett, értettem neki ez kell.