Az örömtanya rabszolgái 12. rész
Folytatás
Az örömtanya rabszolgái 14. rész (s/m)
Másnap reggel korán ébredtek. Edit majd éhen halt, így kiment a konyhába, és összeütött egy gyors reggelit. Mire elkészült mindenki felébredt. Judit álmos fejjel jött ki a szobából.
– Jó reggelt! Hogy vagy? – kérdezte rabnőjét.
– Tűrhetően, úrnőm.
– Mindjárt felkel a férjem, de nem valószínű, hogy igényt tart rád, mert leszoptam, mielőtt kijöttem. Így még pihenhet a pinád egy kicsit.
– Köszönöm, úrnőm!
– Nincs mit, látom csináltál reggelit. Helyes. Teríts meg az étkezőben, majd ha végeztél szólj! – mondta. és visszament a hálóba.
Péter ekkor lépett ki a szobájukból. A háta sajgott az előző napi veréstől. A zsákruha, amiben aludt beleragadt a sebeibe. Sziszegve lépett Edit mellé.
– Nagyon fáj? – kérdezte részvéttel a nő.
– Dehogy, szinte élvezem, hogy nem tudok lépni sem! – válaszolta szemrehányóan Péter.
– Jól van, az én hibám!... De én is megkaptam a magamét, nem?!
– Ne veszekedjünk, inkább segíts levenni ezt az izét, hátha úgy jobb lesz!
Edit óvatosan emelte fel a ruhát, de az nem akarta elengedni Péter testét.
– Ne így! Hirtelen rántsd le, talán akkor nem fog fájni.
Tévedett. Edit szót fogadott, egy erőteljes hirtelen rántással feltépte a sebeket. A ruha engedett, de Péter akkorát üvöltött, hogy Judit és Lajos kirohant a hálóból.
– Mit üvöltesz, mint akit nyúznak? – kérdezte Lajos. Péter térdre esett. Edit pedig lehúzta róla a ruhát, és a földre dobta. A férfi hátán lévő sebekből lassan megindult a vér. Lajos odalépett Péter mögé, és megvizsgálta a sebeket.
– Elég szépen nézel ki! Majd jön a doki, és ellát, addig is tisztítsátok ki! – mondta, majd Edithez fordulva megkérdezte. – Mikor ehetünk végre?
– Máris tálalok, uram!
– Éppen ideje!
Kimentek az étkezőbe, és leültek az asztalhoz. Edit pár pillanat múlva tálcákon hozta be reggelijüket. Miután felszolgálta, indult volna kifelé, de Lajos rászólt.
– Hova mész?
– A konyhába reggelizni.
– Szerintem nem adtam rá engedélyt, vagy igen?!
– Nem, uram!
– Mi az a gönc rajtad?
– Az úrnő adta, hogy aludjak benne.
– Rendben, de már nem alszol! Vedd le!
– Igenis, uram! – mondta a nő, és kibújt a ruhából.
– Na ez az! Így már jobb. – nézett végig rajta – Gyere ide mellém!
Edit ledobta a ruhát, és odalépett a férfihez. Lajos átkarolta a derekát, majd megsimította a kopasz szemérmét.
– Tetszik az új muffod?
– ...
– Jó reggelt! Hogy vagy? – kérdezte rabnőjét.
– Tűrhetően, úrnőm.
– Mindjárt felkel a férjem, de nem valószínű, hogy igényt tart rád, mert leszoptam, mielőtt kijöttem. Így még pihenhet a pinád egy kicsit.
– Köszönöm, úrnőm!
– Nincs mit, látom csináltál reggelit. Helyes. Teríts meg az étkezőben, majd ha végeztél szólj! – mondta. és visszament a hálóba.
Péter ekkor lépett ki a szobájukból. A háta sajgott az előző napi veréstől. A zsákruha, amiben aludt beleragadt a sebeibe. Sziszegve lépett Edit mellé.
– Nagyon fáj? – kérdezte részvéttel a nő.
– Dehogy, szinte élvezem, hogy nem tudok lépni sem! – válaszolta szemrehányóan Péter.
– Jól van, az én hibám!... De én is megkaptam a magamét, nem?!
– Ne veszekedjünk, inkább segíts levenni ezt az izét, hátha úgy jobb lesz!
Edit óvatosan emelte fel a ruhát, de az nem akarta elengedni Péter testét.
– Ne így! Hirtelen rántsd le, talán akkor nem fog fájni.
Tévedett. Edit szót fogadott, egy erőteljes hirtelen rántással feltépte a sebeket. A ruha engedett, de Péter akkorát üvöltött, hogy Judit és Lajos kirohant a hálóból.
– Mit üvöltesz, mint akit nyúznak? – kérdezte Lajos. Péter térdre esett. Edit pedig lehúzta róla a ruhát, és a földre dobta. A férfi hátán lévő sebekből lassan megindult a vér. Lajos odalépett Péter mögé, és megvizsgálta a sebeket.
– Elég szépen nézel ki! Majd jön a doki, és ellát, addig is tisztítsátok ki! – mondta, majd Edithez fordulva megkérdezte. – Mikor ehetünk végre?
– Máris tálalok, uram!
– Éppen ideje!
Kimentek az étkezőbe, és leültek az asztalhoz. Edit pár pillanat múlva tálcákon hozta be reggelijüket. Miután felszolgálta, indult volna kifelé, de Lajos rászólt.
– Hova mész?
– A konyhába reggelizni.
– Szerintem nem adtam rá engedélyt, vagy igen?!
– Nem, uram!
– Mi az a gönc rajtad?
– Az úrnő adta, hogy aludjak benne.
– Rendben, de már nem alszol! Vedd le!
– Igenis, uram! – mondta a nő, és kibújt a ruhából.
– Na ez az! Így már jobb. – nézett végig rajta – Gyere ide mellém!
Edit ledobta a ruhát, és odalépett a férfihez. Lajos átkarolta a derekát, majd megsimította a kopasz szemérmét.
– Tetszik az új muffod?
– ...
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 10 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Folytatás
Az örömtanya rabszolgái 14. rész (s/m)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Engem nem izgat Péter - egyáltalán.
Edit és Judit kapcsolatáról viszont szivesen olvasnék többet. Egy kis leszbi szado nagyon tetszene. Jól ey kis puncivesszőzés, amit Edit minden nap megkapna. Végülis rabszolga. Nem pisilhetne, csak Judit külön (írásos) engedéjével.
de szerintem kicsit tulzas volt h. medove tettek a not, ez mar lelombozo, szerintem