Az örömtanya rabszolgái 12. rész

Másnap reggel korán ébredtek. Edit majd éhen halt, így kiment a konyhába, és összeütött egy gyors reggelit. Mire elkészült mindenki felébredt. Judit álmos fejjel jött ki a szobából.
– Jó reggelt! Hogy vagy? – kérdezte rabnőjét.
– Tűrhetően, úrnőm.
– Mindjárt felkel a férjem, de nem valószínű, hogy igényt tart rád, mert leszoptam, mielőtt kijöttem. Így még pihenhet a pinád egy kicsit.
– Köszönöm, úrnőm!
– Nincs mit, látom csináltál reggelit. Helyes. Teríts meg az étkezőben, majd ha végeztél szólj! – mondta. és visszament a hálóba.
Péter ekkor lépett ki a szobájukból. A háta sajgott az előző napi veréstől. A zsákruha, amiben aludt beleragadt a sebeibe. Sziszegve lépett Edit mellé.
– Nagyon fáj? – kérdezte részvéttel a nő.
– Dehogy, szinte élvezem, hogy nem tudok lépni sem! – válaszolta szemrehányóan Péter.
– Jól van, az én hibám!... De én is megkaptam a magamét, nem?!
– Ne veszekedjünk, inkább segíts levenni ezt az izét, hátha úgy jobb lesz!
Edit óvatosan emelte fel a ruhát, de az nem akarta elengedni Péter testét.
– Ne így! Hirtelen rántsd le, talán akkor nem fog fájni.
Tévedett. Edit szót fogadott, egy erőteljes hirtelen rántással feltépte a sebeket. A ruha engedett, de Péter akkorát üvöltött, hogy Judit és Lajos kirohant a hálóból.
– Mit üvöltesz, mint akit nyúznak? – kérdezte Lajos. Péter térdre esett. Edit pedig lehúzta róla a ruhát, és a földre dobta. A férfi hátán lévő sebekből lassan megindult a vér. Lajos odalépett Péter mögé, és megvizsgálta a sebeket.
– Elég szépen nézel ki! Majd jön a doki, és ellát, addig is tisztítsátok ki! – mondta, majd Edithez fordulva megkérdezte. – Mikor ehetünk végre?
– Máris tálalok, uram!
– Éppen ideje!
Kimentek az étkezőbe, és leültek az asztalhoz. Edit pár pillanat múlva tálcákon hozta be reggelijüket. Miután felszolgálta, indult volna kifelé, de Lajos rászólt.
– Hova mész?
– A konyhába reggelizni.
– Szerintem nem adtam rá engedélyt, vagy igen?!
– Nem, uram!
– Mi az a gönc rajtad?
– Az úrnő adta, hogy aludjak benne.
– Rendben, de már nem alszol! Vedd le!
– Igenis, uram! – mondta a nő, és kibújt a ruhából.
– Na ez az! Így már jobb. – nézett végig rajta – Gyere ide mellém!
Edit ledobta a ruhát, és odalépett a férfihez. Lajos átkarolta a derekát, majd megsimította a kopasz szemérmét.
– Tetszik az új muffod?
– ...