Dévédé 2. rész

Bementem a szobába. Áll a füst rendesen. Teljes hangerővel szól a sóhajtozás, nyögés a dévédéből. A tévén egymást gyömöszölő alakok, épp egy férfi farkát látni, de a bentiek jórésze háttal ülve a tévének egymást győzködik. Kicsit tartottam, hogy a politika kerül megint terítékre, de nem. Arról folyt épp a nagy vita, hogy mi számít megcsalásnak. Emese jó nagy hanggal, meg némi elfogyasztott Martinival, arról győzködi a többieket, hogy ha például Ő most itt masztizna mindenki előtt, attól még holnap a pasijával minden rendben van, mert az hogy itt jól érzi magát és azt megmutatja másoknak, az nem számit megcsalásnak. Valaki már ezt is odaszámolja, mások meg azon vannak, hogy csak ha idegen-kuki kerül a hüvelybe az számít annak. Az egyik fiú lelkesen helyesel és Emese magánprodukciójának élő változatára szavazna, mások, föképp a csajok meg épp lehülyézték ezért.
– Mesike ne csak dumálj mutass valamit. – szól valamelyik srác hátrébbról.
– Olé, most fogják látni hölgyeim és uraim Emese magánszámát, a többiek örömére!
Meg hasonló bekiabálások indultak el. Mesike meg a többi lány vitáját lassan elnyomták a hurrázók.
– Na gyerünk, héló. Az egyik srác belekapaszkodott Emese pólójába, és kezdte volna lehúzni róla.
– Menjetek a francba, hagyjatok, csak úgy mondtam példának az egészet.
– Ne dumálj, a szája nagy csak amikor a tettekre kerül a sor mindig visszakozik – mondta az egyik srác, sajna valakivel volt ő is.

Szó szót követett, és Emese egyre jobban belekuszálódott a dologba. Annyit sikerült kibuliznia, hogy vele párhuzamosan egy fiú is vállalkozik az attrakcióra. Hatalmas ováció és éljenzés fogadta a vállalkozókat. Tapsolás, meg mindketten egy nagy pohár Martinit kaptak védőital gyanánt. Jézusom én fejre állnék a felétől is. Itt meg hangos tapsikolással fenékig hajtatták föl mindkét "versenyzővel" az italukat.

Joli, (mi csak Dzsolinak hívjuk, leírva olyan parisztos) aki egyébként se volt soha híres a kezdeményezőkészségéről, indulni vackolódott, hogy köszöni ő ezt kihagyja most, és elkezdte húzni egyetlen kis Janikájának kezét fölfelé a kanapéról, hogy legyenszíves és kísérje haza.
– Na Joli maradjatok, nem lesz semmi gáz se, egy muri és nem több, és hasonló marasztalások repkedtek feléjük. Halkan Janika is megjegyezte, hogy azért igazán nem kéne ennyire sietni, az Emesét azért ő is megnézné...