Csak egy barát 2. rész

... A telefont később már nem találtam olyan jó ötletnek, gondoltam, hogy inkább másnap délelőtt meglátogatlak. Szinte egész reggelem azzal telt, hogy ruhákat próbálgattam. Tetszeni akartam Neked. Tíz órakor már ott álltam a lakásod ajtaja előtt, idegesen, izgulva nyomtam meg a csengőt, de hiába, Te nem voltál sehol. Már éppen menni készültem, mikor megjelentél vizes hajjal, egy szál törölközővel a derekadon.
– Szia, pont jókor jöttél, legalább segítesz megtörölközni. – mondtad mosolyogva.
– Beszélni szeretnék Veled. – válaszoltam gyorsan.

Míg én leültem a nappaliban, Te bementél felöltözni. A hálószobád ajtaja lassan kinyitódott, egy magas, vékony lány sétált ki rajta a Te kék ingedben. A haja kócos volt, látszott, hogy most kászálódott ki az ágyadból. Rögtön világossá vált előttem minden, szóval nem vesztegetted az idődet. A lány rámnézett, motyogott valamit, kék szemeiből meglepetést olvastam ki. De nem tudom ki lepődött meg jobban, ő vagy én. A konyha felé indult, de én már nem vártam meg, hogy felöltözz, hanem kirohantam a lakásból, a metróig meg sem álltam. Már útközben a telefonom, Te voltál az, de már nem igazán érdekelt a magyarázkodásod. Valójában az sem tudom, hogy jutottam haza, fájt, hogy megint csalódnom kellett. Ledőltem az ágyra, és álomba sírtam magam.
Másnap a munkában Rád sem néztem, gyűlöltem magam az érzéseim miatt, utáltam magam, mert még így is szerettelek. vánszorogtak a percek, alig vártam, hogy már vége legyen a munkaidőnek.

Késő este becsengettél hozzám, annak a lánynak kezét fogtad, aki aznap a lakásodban egy szál ingben rohangált.
– A nővérem – közölted velem olyan hidegen, hogy meghűlt bennem a vér – megint bebizonyítottad, hogy mennyire bízol bennem.
Megint tévedtem. – villant át az agyamon.
Csak bámultam rátok, a lány időközben megfordult, és elment. Te meg betuszkoltál a lakásba.