Kelet vonzásában (részlet)

Semmi kedvem nem volt itt lenni. Ahelyett, hogy a barátaimmal szórakoznék valahol a tengerparton, itt kell nyaralnom a szüleimmel Dubai-ban. Csodás! Egész nap unatkozhatom majd a medence szélén szürcsölgetve egyedül. Ugyanis az fix, hogy nem fogok velük lógni, mint valami óvodás. Még mit nem! Ha már elrángattak magukkal, akkor viseljék is a következményeket!
'Ne vágj már ilyen képet! Majd meglátod micsoda luxusszállodába megyünk. Apád a legjobbat foglalta le. ' – próbált kicsit jobb kedvre deríteni anyám, miközben a szálloda felé tartottunk a transzferrel.
Én csak elhúztam a számat. És kit érdekel az a hülye szálloda? Ugyanolyan, mint az összes többi, ahol eddig voltunk. Csak azért sem fogok jó pofát vágni hozzá! Tüntetőleg látványosan elfordultam az ablak felé, a mellem előtt keresztbe tett karral. Csak néztem a mellettünk elsuhanó tájat és utálkoztam tovább. Nem érdekelt a hely színes forgataga, sem a hangoskodó emberek a . Különben is, hogy lehet ilyen helyre jönni pihenni? Még egyedül sem mászkálhatok sehova! Apám megtiltotta, nehogy bajom legyen. Kizárólag a testőrömmel léphetek ki a szálloda területéről. Aki szintén egy balfasz, mert mindig úgy ugrál, ahogy apám fütyül neki. Szánalmas, komolyan. És ezt kell kibírnom egy hónapig. Egy egész hónapig!
“Gyere kicsim, megérkeztünk! ' – rántott ki a duzzogásból anyám még mindig vidám hangja. Élvezi, hogy számolatlanul szórhatja a pénzt és egyfolytában ez az undorító mosoly van az arcán. Imádja, ha kiszolgálják.
Kiszálltam a kocsiból, rá sem néztem az impozáns szállodára, csak mentem előre egyenesen be a recepcióhoz.
...
Szokásos bejelentkezés és miegymás. A recepciós hölgy nagyon kedves volt, de ez engem egyáltalán nem hatott meg. Képmutatás az egész, csak azért mosolyog ránk mind a harminckét fogával, mert tudja, ki az apám. Mindegy. Végül is a személyzet dolga az, hogy kiszolgáljon. Míg vártunk a szálloda igazgatóra, addig unottan tárcsáztam Szandra számát, hogy egy kicsit megnyugodjak.
'Jaj Tia, olyan rossz, hogy nem vagy itt! ' – szólt bele köszönés nélkül.
'Te máris vagy? ' – kérdeztem vissza kissé keserű szájízzel. Csak még nyomorultabbul éreztem magam, hogy mi mindenből maradok ki.