Évi és én

Évit egy éve ismerem, mióta a gimnáziumban osztálytársam lett. Azóta nagyon jóban vagyunk, az egyik legjobb barátnőm lett. Ő körülbelül 160 magas, rövid szőkés-barna hajjal, szép arccal. Korához képest fejlettek, szép formásak a mellei, posija szép kerek. Én kicsivel magasabb vagyok, rövid barna hajjal, közepes mellekkel. Mindketten 16 évesek vagyunk.
Egy nyári napon Évi meghívott, töltsem az éjszakát az ő lakásukban. A szülei épp külföldön voltak, így szabad volt az egész lakás. Én belegyeztem.
Valamikor kora délután érkeztem meg Évihez. Becsöngettem. Mikor ajtót nyitott rámmosolygott.
– Á, Panka, szia. Gyere be.
Felül falatnyi zöld top volt rajta, melltartó nélkül, mely alatt kirajzolódtak mellbimbói. Alul combközépig érő feszes farmerszoknyát viselt. Rajtam egy szűk piros póló volt, alatta fekete melltartó. Alul térdig érő sötétkék, vágott szoknyát, mely szabadon hagyta jobb combom oldalát. Jókedvűen beléptem az ajtón, levettem a cipőmet, majd elkezdtem körülnézni.
– Szép lakás – mondom neki.
– Köszi. Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni!
A vendégszoba lehetett, nem volt túl nagy, de otthonos volt.
– Tetszik? – kérdezte.
– Igen, nagyon.
– Pakold le a cuccod. Nem kérsz inni valamit?

Nem voltam különösebben szomja, de azért kértem tőle egy pohár vizet. Mikor leraktam a, mikorcuccomat, kimentem utána a konyhába. Ő odaadta a poharat, és épp indultunk volna kifelé, mikor megcsúsztam a csempén és Évire locsoltam a vizet.