Barack és bor

(Anzu japánul barackot jelent)
Vendéglátó szakos főiskolás vagyok. A tanterv egyik tárgya a borismeret, melynek keretében nem csupán a különböző szőlőfajtákról tanulunk, hanem az óra keretében meg is kóstolhatjuk a különböző borokat. Általában hatféle kóstolunk egy órán. Mindegyik külön pohárban kapjuk. Néhányan csupán éppen hogy belenyalnak a poharukba, van, aki csak pár apró kortyot iszik meg alkalmanként, a többit pedig otthagyja. Na, én nem ezek közé tartozom! Én fenékig kiürítem minden adag, kóstolásra szánt boromat. Tulajdonképpen ezeknek az óráknak köszönhetően emelkedett meg az szembeni ellenálló képességem, hiszen minden szerdán van ilyen foglalkozás. Ilyenkor meg tudnék inni legalább 10 pohár is (gyakorlatilag csak 5 – 6 pohárral kapunk, ami azért elég jelentős adag egy lánynak, aki 165 cm magas és 57 kg. )
Mindenki tudja, hogy az mit művel egy lánnyal. Beindítja, és jól benedvesíti farokra éhes punciját. Ahogy a fű csinálja a fiúkkal, az lazává, felszabadulttá teszi a lányokat, és az illető engedi magát meghódítani. Nálam ez szó szerint így van, ha iszom.
Mögöttem általában egy másik lány szokott ülni, egy édes japán csaj, aki mellesleg imád hozzám nyúlni. Mindenki imádja ezt a japán csajt – Anzut –, aki gyakran ölelget, néha még titkon a fenekem is megsimogatja. Az előző félévben egyszer áthajolt hozzám, és meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem: azt hittem csak ugratni akar. Később, egész nyáron ezen a kis eseményen tűnődtem: vajon tényleg meg akart – e csókolni? Engedtem volna – e, ha tudom, hogy komolyan gondolja? Élveztem volna – e?
Ebben a félévben is egy csoportban vagyunk. Éppen a rizlinget kóstoltam, amikor éreztem, hogy az éles kis körmeivel a nyakam érzékeny részét cirógatja. Húh! Már csak egy kis csoki hiányzik a közérzetem teljes mértékű javulásához... Anzu tényleg nagyon aranyos csajszi! Majdnem mindig megsimogatja mostanában a fenekem, néha titokban még a mellem környékére is elmerészkedik. Sajnos, túl messze ül tőlem ahhoz, hogy benyúlhasson a pólóm alá. Sohasem szakítom félbe a játékait. Sohasem gondoltam többre, minthogy csupán játszik.
Ám egyszer, az óra (és néhány pohár német bor) után, megragadta a kezem, és tréfásan a lépcső felé húzott.