Irodai affér

Egyik oldalról:
Még tavaly tél végén történt ez a kis affér. Délután négy felé járt, már majdnem sötét volt odakinnt, kislámpám égett csak az asztalomon, a velem egy szobában ülő két kolleganőm házon kívül voltak. A monitorra tapadva olvastam egy hosszabb fantáziát. Egy édeshármasról szólt és ez a titkos kedvencem, bár sajnos eddig nem volt hozzá szerencsém.
Egészen beleéltem magam, azt hiszem kicsit ki is pirultam, de az biztos, hogy a szokásosnál gyorsabban szedtem a levegőt.
Ekkor csöngött a telefon. Basszus, biztos valamelyik kliens akar valamit, pont most! Felvettem, de hál istennel csak Tibi volt a jogi osztályról, hogy elkészült a szerződéstervezettel. Tibi egy nagyon jó pasi, egy vállalati bulin egyszer már kavartunk egymással, de csak egy vad csókig és némi fogdosásig jutottunk. Azóta sokat gondolok rá, imádom az illatát, ha a kávé automatámál találkozunk és az is rémlik, hogy úgy éreztem fogdosás közben, hogy hatalmas farka van... Ez mind csak átfutott az agyamon, nem gondoltam különösebben bele.
Megkértem, hogy hozza le a szerződést és nézzük át együtt, majd gyorsan visszatértem az EF – hez.
Pont ott tartottam, hogy a két lány a hármasban végre elkezd egymással foglalkozni, amikor Tibi megjelent az ajtóban.
– Szia, itt vagyok, hová üljek?
– ööö, szia, fú – hova is... – örült zavarban voltam és próbáltam nagyon gyorsan bezárni, de persze az egér ilyenkor mintha nem gurulna a padján... A francba, tuti látja az ajtóból, hogy én itt mit olvasok!
– Legjobb, ha melléd ülök, akkor tudjuk együtt nézni a szöveget, jó? – kérdezte "ártatlanul".
– OK, gyere csak. – ebben a pillanatban végre sikerült becsukni a netscapet.
Tibi szorosan mellém húzott egy széket és elkezdte magyarázni a szerződést. Én mélyen beszívtam a parfümje illatát és próbáltam koncentrálni, azonban ez nagyon nehezen ment. Folyamatosan a múltkori buli képei villantak be a szemem elé. Kicsit hátrébb toltam a széket, hátha észreveszi a kivillanó csipkemintát a harisnyámon.
– Mondd figyelsz te egyáltalán, a fizetési feltételek alpont nagyon fontos! – csattant rám Tibi, de igazából nem tűnt túl mérgesnek.
– Hát, tudod, az van, hogy nem tudok a munkára figyelni, ha itt ülsz mellettem, el vonja a figyelmemet! – mondtam kissé rezignáltan.
– Tényleg? Miért? – kérdezte és ezzel egyidőben tenyerével végigsimította a combomat.