Szauna

Rohanok, éppen késésben vagyok. Pedig utálok elkésni. Ma egyébként is rossz napom volt. A főnököm ordibált, mert nem találtam valami iratot, a boltban a pénztáros nő ideges volt, mert nem volt csak 10. 000-esem és úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni. Ráadásul otthon nem volt melegvíz. A jéghideg vízben kellett zuhanyoznom. És most még kések is.
Ahogy közeledek a megbeszélt helyhez, látom, hogy már ott van. Vadítóan néz ki. Fekete nadrág, fekete ing, aminek a legfölső gombja izgatóan szabadon hagyja a nyakát. Rajtafelejtem a szemem, de aztán sietek tovább. Lassan sétálgat. Ahogy meglát engem, mosolyog. Fura ez a mosoly, szinte delejes. Még soha nem láttam ilyennek az arcát. Éppen magyaráznám, hogy miért késtem, de "Csitt-et" int a kezével, és átkarol. Jólesik a közelsége. Érzem az illatát. Nem szokott átkarolni, de ez így most nagyon jó. Nem akarom, hogy elengedjen. Kell ez most nekem. Így megyünk be az ajtón, egyenesen a recepciósig.

Mondjuk, hogy mi vagyunk a 7-órás vendégek. A szauna már be van fűtve, minden elő van készítve. Csupán az öltözővel akad egy kis gondunk. Csak egy öltöző van. Kicsit megijedek, hogy előtte kell átöltöznöm. De látva zavaromat, felajánlja, hogy menjek előbb én. Megkönnyebbülök. Lassan vetkőzök odabenn. Jó meleg van itt. A hideg zuhany után kezdek felmelegedni. Van egy tükör az egyik falon. Meztelenül megnézegetem benne magam. És akkor meglátom őt a tükörben. Nem zártam be rendesen az ajtót. Megdermedek, ahogy látom, hogy engem figyel. Nem kényelmetlen, és nem is zavar, csak fura. Nagyon fura. Nem tudom, mit is kellene csinálni. Valamiért elvetem azt az ötletet, hogy becsukjam az ajtót. Inkább lassan megfordulok. Kinyitom az ajtót, éppen csak annyira, hogy csak ő láthasson be. Látom a meglepettséget az arcán. De látom az előbbi mosolyt is. A szemembe néz, gondolom azt szeretné tudni, hogy most mi legyen.
– Gyere be! Már úgyis láttál mindent... – mondom. És tényleg nincs már mit takarnom előtte. Belép a fülkébe. Bezárom az ajtót, immár rendesen. Megállok az egyik fal mellett.
– Öltözhetsz – mosolygok, és közben nekidőlök a falnak. De nem számítottam rá, hogy ilyen hideg. Önkéntelenül is ellököm magam a faltól. De nagyon kicsi ez az öltöző. Hozzáérek. Még minden rajta van, de érzem, hogy érez engem. Visszadőlök a falnak. Már nem olyan hideg. Ő pedig lassan elkezd vetkőzni. Kigombolja az inge második gombját, de aztán megáll a keze.
– Segítenél? – kérdi, és lassan megfordul.