Egy fiúról 2. rész

A kielégülés után épp azon járt az eszem, hogy ilyenkor vajon mit kell mondani, de semmi okos nem villant az agyamba, tehát maradt a csend. Úgy vettem észre, hogy ő is hasonló dilemmával küzd. Vártam egy kicsit aztán mégis megszólaltam:
– Mostmár azt hiszem, illene megismerkednünk rendesen.
– Igazad van, az én nevem Rózsa.
– Engem pedig mindenki András vagyok, de mindenki and-nek szólít, megtisztelnél ha te is így tennél.
– Szívesen – válaszolta-, én már meséltem magamról most te jössz.
Nem akartam elszomorítani azzal, hogy elmondom neki mennyire figyeltem rá a vonaton, így bólintottam és belekezdtem.
– Jelenleg 18 éves vagyok, tehát amit tettél velem az nem büntetendő.
Kacéran rám nézett és lehelet finom érintéssel elkezdte simogatni a farkamat.
– A műszakira járok – folytattam, miközben férfiasságom már emelgette fejét, hogy én se maradjak munka nélkül a mellemen nyugtatott fejét kezdtem simogatni, néha lekalandozva a csöcseire-ebben a városban élek azaz ez egyik külső részen egy kis családi házban a tetőtérben. Apám melós, anyám eladó, a húgom, aki 16 éves a gimibe jár.
– Hány évesek a szüleid? – kérdezett bele
– Apám 48, anyám 43.
Ekkor újra felnézett rám és láttam, hogy elkomorodik az arca, de ezzel nem tudtam foglalkozni, mert közben olyan magasságokba korbácsolta a vágyamat hogy a csípőmet már löktem a keze felé. Ezt ő is észrevette, és marokra fogta a szerszámot, most már igazán el kezdte verni. Szinte elfehéredtek a bütykök az ujján olyan erővel szorította, szinte tépte minden egyes húzásnál. Aztán, hogy fokozza az élvezetet ráhajolt és a szájába vette, ismét belekezdett egy fantasztikus szopásba. Hol leengedte a torka mélyéig, hol éppen hogy csak a szájában tartotta, és a nyelvével izgatta. Nagyon jól éreztem magam, éppen azon mesterkedtem, hogy a lábai közé nyúljak, mikor leszállt a kanapéról és elém térdelt. Én fel akartam ülni mikor rám szólt hogy maradjak fekve, sőt a lábaimat is tegyem fel. Most éppen úgy éreztem egy pillanatra magam, mint ahogy a nők érezhetik magukat a nőgyógyásznál. Szerencsére újra munkához látott és ezek a gondolatok csak kevés ideig jártak a fejemben. Folytatta a már szokásos fantasztikus szájmunkáját, úgy éreztem, ma nagyon jó vonatra szálltam.