Anita bűnhődése 6. rész - Betti története

Bettit egy szomszédos terembe vezették ahol a másik két rabszolgává minősített lánnyal együtt a fal felé fordulva kellett várakoznia. Rajtuk kívül még nyolc lányt hoztak be egyenként. Aztán megjelent három felügyelőnő akik átkísérték őket az épület egy másik szárnyába. Valamennyien egy nagy, hálóteremszerű cellába kerültek. A helyiségben 12 vaságy állt, mindegyiken rendes matrac, párna, lepedő, paplan és egy pokróc. Az ágyak végén törölköző. A terem egyik végén két WC-csésze, két mosdókagyló és két zuhanyzó volt. A nagy, rácsokkal fedett ablakon besütött a nap. Az ablakkal szemben hosszú asztal, mellette támla nélküli székek az asztalon műanyagtányérok, poharak és kanalak. Fel kellett sorakozniuk az ágyak mellett, majd az egyik felügyelő ismertette a szabályokat:
– Ti rabszolgák vagytok, akiket az öt nap múlva tartandó árverésig itt őrzünk. Az ébresztőt követően mindenki köteles bevetni az ágyát, elvégezni a személyes tisztálkodást és részt venni a szoba takarításában. A reggeli, az ebéd és a vacsora ideje alatt tilos beszélgetni az asztalnál. Takarodó után szintén tilos a beszéd. Napközben a bevetett ágyon lehet feküdni. Az őrök minden parancsát azonnal és habozás nélkül kell teljesíteni. A vétségekről feljegyzés készül, amit átadunk leendő gazdáitoknak. Aki akar lezuhanyozhat.
A felügyelők távoztak, a lányok pedig izgatottan kezdték tárgyalni a történteket. Mindannyian a börtön magánzárkáinak ridegségéből kerültek ide, és ez a hely inkább tűnt szanatoriumnak mint börtönnek. Mint felfedezték a zuhanyzókban tusfürdő, és testápoló, a mosdók mellett szappan volt. Hihetetlen fényűzés. Azonban valódi helyzetükre emlékeztette őket, hogy a WC-ken nem volt deszka és sem fal sem ajtó nem választotta el őket a cella többi részétől, valamint, hogy minden mozdulatuknál a bilincsek. Ketten azonnal kipróbálták a zuhanyt, amiből kellemes melegvíz jött. Közben kihasználva a lehetőséget mindenki élvezte a szabad beszélgetés lehetőségét. Mint kiderült egy vöröshajú, formás lány kapta a leghosszabb rabszolgaságot, kilenc évet. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy valamennyien feketebárányok voltak az eddigi helyükün. Jól esett elheveredni a puha ágyon, kinézni az ablakon amely egy udvarra nyílt és nem nyújtott túl sok látnivalót, de az eddigi ablaktalan cellák után mégis más volt.