Mit tesz a véletlen...

Életem egyik maradandó élményét a tömegtermelésnek köszönhettem. :)
Történt ugyanis, hogy elmentünk nyaralni a feleségemmel a Horvát tengerpartra és egy kempingben vertük fel a sátrunkat, amelyik éppen olyan volt, mint az összes többi, vagyis a sötétben minden további nélkül össze lehet téveszteni egy tucat másikkal, különösen, ha előtte elfogyasztottam egy üveg finom tokaji aszút.

Levezettem egy pár száz kilométert és már elég öreg este volt mire végre felvertem a sátrat a zsúfolt kempingben. A rövid vacsora után a kedvesem kinyúlt a sátorban én pedig levonultam a partra kipróbálni a vizet. Kellemes meleg este volt. Nagyon jólesett úszni, majd csöndesen szemlélődni a parton, hallgatni a hullámok moraját és bámulni a csillagokat. A közelben nem voltak lámpák és a Hold sem világított, úgyhogy nagyon szépen lehetett látni a csillagokat. Olyan volt, mintha apró lámpásokkal tűzdelte volna tele valaki. Megiszogattam a boromat és véget vetettem szemlélődésnek. Már csak arra vágytam, hogy én is kinyúljak a sátorban a kedvesem mellett. Lassanként visszabotorkáltam és bemásztam mellé a sátorba. A vaksötétben kitapogattam a kedvesemet. Felhajtottam a takarót és melléfeküdtem, majd szokásom szerint átkaroltam úgy, hogy a melle belesimult a tenyerembe. Lehunytam a szemem és máris jó úton voltam az elalvás felé, de valami szokatlant érzékeltem, miközben a kedvesem melle továbbra is kellemesen domborodott a tenyeremben.

Félálomban voltam és nem tudatosult bennem, hogy mi is az ami nem stimmel, de önkéntelenül is tovább simogattam, becézgetem a kedvesem mellét. A pólóján keresztül éreztem, hogy megkeményedik a mellbimbója, de ez is valahogyan nagyon furcsa volt... az ördögbe is ezzel a meghatározhatatlan érzéssel!