Estimese

Esti mese
2004. május 7.
Reggel óta takarítok, arra készülve, hogy Viki ellátogat ma este hozzánk és itt is alszik. Nagyon izgatott vagyok, annyira, mint még soha. Már voltam a Dm-ben és beszereztem mindent, ami kellhet, már csak a biztonság érdekében is. A körútból nem hagyhattam ki a videotékát sem, ahonnan kivettem a kedvenc filmjeit. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Már alig várom a telefonját, hogy végzett és menjek ki elé a buszhoz. És igen, a telefon, ő az. Negyed óra múlva a buszvégállomásra ér, úgyhogy jobb, ha sietek, ha el akarom érni. Alighogy megérkeztem a megállóba, beérkezett a várva várt busz, és leszállt róla ő, kinél csodálatosabb lányt keresve sem lehetett volna találni ebben a piciny országban. Nem volt tökéletes alakja: nem túl hosszú, de formás lábak, kicsit szélesebb csípő, gyönyörű, nagy és kerek mellek és egy olyan elbűvölő arccal áldotta meg az isten, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Az igazi vonzereje nem a testében, hanem a személyiségében rejlett. Mindig olyan határozott volt, tudta mit akar és mikor. Már évek óta ismertük egymást, de még csak pár hete jöttünk össze. Viszont már ez is elég volt ahhoz, hogy igen erős kötődés, szerelem alakuljon ki kettőnk között.

– Szia drágám! – súgtam a fülében óvatosan a háta mögé lopódzva. Erre ő meglepetten hátrafordult, de mikor megismert rögtön a nyakamba ugrott és egy forró csókot adott a számra. Ezután szép lassan elindultunk hazafelé, és közben beszélgettünk a napjáról (ugyanis én nem voltam suliban, úgyhogy nem túl sok minden történt velem). Mikor megérkeztünk körbevezetem a házban, mivel még eddig nem járt nálunk eddig. Ez kettő körül lehetett, úgyhogy gyorsan megebédeltünk elég jó hangulatban, majd leültünk mozizni. Két elég hosszú filmet néztünk meg, úgyhogy a együtt kilenc körül végeztünk. Elmentünk zuhanyozni, majd bebújtunk az ágyban, hogy fáradtak vagyunk mindketten, úgyhogy ideje lenne aludni. De aztán máshogy alakultak a dolgok.

Amíg zuhanyozni volt, meggyújtottam egy párologtatót, ami kitűnő hangulatvilágítást biztosított, majd bebújtam az ágyba. Mikor megjelent az ajtóban, ha nem feküdtem volna már, biztos dobtam volna egy hátast.