Mesterem 8. rész - Lizi babát vár

Lizi 27 évesen ment férjhez Mehmedhez. A babája már ott fejlődött a pocijában, de ez nem akadályozta meg, hogy nagy lagzit csapjunk. Lizi sok régi barátját hívta meg a lagziba. Igyekezett olyan csapatot összehozni, akik vacsora után nem lépnek le. Jó buli volt. Lizi egész éjjel ragyogott. Igen jól mutatott a fehér Medy fekete bőre mellett. Persze voltak a vőlegény családjából is rendesen. Tetszett nekik a magyar lagzi, ízlett nekik a kaja is.
Lizikém olykor el-el tűnt egy-két-három régi baratjával-barátnőjével búcsúbaszélgetésre, de ez nem volt olyan feltűnő, ha mégis kérdezősködött valaki, kis családom elterelte a figyelmet.

Szóval Lizi szexuális étvágya nem csökkent a terhesség alatt, sőt minél nagyobb volt a pocija annál inkább igényelte a törődést. Öröm volt nézni a boldog kismamát. Jó dolga volt, hisz négyen lestük minden kívánságát és ő nem csak koviubit kívánt…

Elmesélte például mi történt a nőgyógyászával:

A doki 40 fölötti magas férfi fekete szemöldökkel és tar fejjel. Jó kedélyű, jópofa pasi. Az ilyen után bomlanak a nők. Ahogy vizsgált, ellenőrizte emlőimet, matatott a pinusomban mindig felizgatott.
– Doki, nem jól van ez így, mindig félbe hagy mielőtt jól érezném magam!
– Hát, ami azt illeti, síkosítót nem kell használnom a vizsgálathoz…
– Ön sosem fejezi be, amit elkezdett, vagy csak én nem tetszem eléggé?
– Lizácska megnyugodhat, nincs ellenemre az ön formás külleme, de kint sokan várnak…
– Mi lenne, ha legközelebb én lennék az utolsó a sorban?
– Lehet róla szó…
Így történt, hogy két hét múlva, ültem a folyosón és vártam, hogy a sorstársaim végezzenek az orvosnál. Végre rám került a sor. Belibbentem és ledobtam magamról a ruhát.
– Köszönöm, elmehetsz, már boldogulok magam is! – hallottam a függöny mögül, amint az orvos szólt a nővérnek.
– Nem lehetne, hogy maradjak? – szólt vissza a kérdés.
– Miért ne maradhatnál! – szóltam, miközben előléptem teljesen pucéron.
Gyöngyi a nővérke egy harminc körüli karcsú, magas nő volt. Dekoratív arcát egy szemüveg tette még egyedibbé. Vörös haját mindig összefogva hordta, ahogy ezt ilyen helyen illik.
– Köszönöm, gyere mássz fel a vizsgálóra!
A doki nem szólt, felhúzta a szemöldökét, majd – mint máskor – hozzáfogott a vizsgálathoz.