F

alf

iz

alf

ik

alf

ot

alf

erápia

András épp ötvenöt éves múlt, amikor egy véletlen baleset következtében immár másodszor eltörte a jobb felkarját. Az öregedő, ritkuló csonttal a sebész nem tudott mást tenni, mint azt, hogy lemezekkel, csavarokkal szilárdította meg. Nyolc heti gipszben járás után kezdődött András hosszúnak ígérkező rehabilitációs kezelése. Ezt már nem a Traumatológiai Intézetben, hanem a kerületi rendelőintézetben végezték. András hetente három délután gyógytornára járt, pokoli fájdalmakkal kezdődött, amikor a fiatal gyógytornászlány elkezdte bemozgatni megmerevedett vállizületét, könyökét. E mellett heti három alkalommal járt a fizikoterápiára is, izomlazító kezelést és csonterősítő mágneses besugárzást kapott. A kezelést egy 20-as évei vége felé járó, telt, éles nyelvű temperamentumos fiatal hölgy adta, akit Ágnesnek hívtak. A hosszú hetek óta tartó kezelés során András összebarátkozott az asszisztensnővel. Megtudta, hogy egyedül él, éppen otthagyta a barátja.
Ágnes a sötétzöld függönyökkel elkerített kezelőfülkékben minden beteggel váltott néhány kedves szót, gyakorta élcelődött a nyögdécselő öreg bácsikkal, nénikkel. A sportbaleseteket szenvedett fiatal srácokkal – akik rendre megcsodálták a fehér orvosi nadrág alatt feszülő tomporát, a fehér pólóban rengő súlyos melleit – is megtalálta a hangot, tekintetével, gesztusaival azonban három lépés távolságot parancsolt. Pedig a fiúk a kezelő előtti várószobában gyakorta megtárgyalták Ágnes alakját, sőt pusmogva azt is elmesélték, hogy mi mindent tudnának csinálni ezzel a tűzről pattant, jó testű, érzéki nőnek látszó teremtéssel.
András őszes, szakállas erőt sugárzó, amolyan javakorabeli férfi volt. Látszott rajta, hogy még karban tartja testét, s tekintetéből, gesztusaiból érzékelhető volt, hogy szervezetében még nem indult meg a tesztoszteron erózió. A nők gyakran mondták: látszik rajta, hogy még pasi, ráadásul olyan, aki már lehiggadt, aki már türelmesen tud bánni a testével, ahhoz, hogy egy nőnek gyönyört adjon. Nem volt nőfaló, de még ötven felett sem hagyta ki az életében adódó alkalmakat. Feleségével is viszonylag jó kapcsolata volt, persze a teste már rég nem reagált az asszony közeledésére olyan hevesen, mint egykor. Az alkalmi kapcsolataiban, hosszabb rövidebb kalandjaiban azonban még szenvedélyes férfi, jó szerető tudott lenni.
Egy esős júniusi délutánon utolsóként ment a kezelőhelységébe. A rendelő egész kihaltnak tűnt. Azért került a kezelés végére, mert a szokott időpontot átaludta. Ágnes, hogy gyorsítsa a kezelés menetét, segített kigombolnia ingpulóverét, és ő is húzta le a ruhadarabot, E művelet közben véletlenül hozzáért András ezüstös szakállához.
– Milyen puha selymes a maga szakálla, eddig csak az ezüstös csillogását csodáltam meg, de most megéreztem a puhaságát is – mondta kicsit mosolyogva.
András megszokta, hogy a nők mindig elidőznek hatalmas körszakálla selymességén.
– Aki ezt a selymes simogató szakállt megérzi egynémely testrészén, az sokáig emlékezik rá – válaszolta huncut mosollyal Ágnesnek.
A lány felhelyezte András vállára a nedves törölközőket és az elektródákat, majd elindította a kezelést. Néhány pillanat múlva kellemes bizsergést érzett a vállizületében. A lány – nem lévén már több beteg – a függönyökkel elkerített kis fülkébe behúzott egy széket és oda ült András mellé. Beszélgetni kezdtek a hasznáról, a betegek türelmetlenségéről, meg arról, hogy Ágnes ma nem haza megy, hanem a barátnője kislányára vigyáz, hogy a fiatal szülők végre kimozdulhassanak. András érezte, hogy a lányt a szakállának puhasága kíváncsivá tette.
– Miért nincs egy ilyen jó nőnek barátja? – kérdezte a férfi.
A lány egy darabig nem válaszolt, majd halkan, pici izgatottsággal a hangjában azt mondta
– Mert kevés az olyan független pasi, aki érett, aki tapasztalt. Nem szeretem a korombeli fiúkat. Nem jó partnerek, még nem tudják, mi kell egy magamfajta nőnek.
András megérezte, hogy Ágnesben valami megmozdult, kicsit szaporábban szedte a levegőt, közben hosszan nézte a meztelen felsőtestű izmos férfit. András a szabad kezével megérintette Ágnes combját, majd keze a lány telt hasára vándorolt.
– Ne, még ne – mondta a lány suttogva, leesik az elektróda és baj lesz. Felkelt a székről és kimet a kezelő előterébe.
András érezte, hogy ez a lány ma könnyen az övé lehet. Közben arra gondolt, hogy vajon pillanatnyi vágy-e ez Ágnesben vagy az elmúlt hetek beszélgetései érlelték-e egy esetleges viszonnyá kapcsolatukat. A tapasztalt férfi ezen a téren eléggé naiv, mondhatni érzéketlen volt. Az utóbbi években az ilyen természetű kalandjaiban szintre mindig őt választották, majdnem mindig ő volt az, aki nem vette észre a nőkben iránta érlelődő szerelmet, vágyat.
Közben megszólalt a műszer berregő hangja, jelezve, hogy lefutott a 15 perces besugárzási program. Ágnes kissé kipirult arccal ott termett és behúzta maga mögött a zöld függönyt. Levette András válláról a két elektródát, lassú mozdulatokkal összetekerte a vezetékeket. Közben a férfit nézte. András érezte, hogy nagyon kívánja a lányt. Ágnes leült a fehér műbőr huzatú orvosi díványra, szorosan András mellé, aki szeliden átfogta a vállát, s fájó karjával magához szorította. A lány fehér trikóján keresztül érezte, hogy a lányon nincs melltartó, pedig határozottan emlékezett rá, hogy pár perccel ezelőtt még látta a lány hátán a melltartó kirajzolódó kapcsait. Vadul csókolózni kezdtek, András a lány pólója alá nyúlt és simogatni kezdte a szép, kemény melleit. Ágnes odabújt András arcához és élvezte a puha selymes szakáll simogató érzését.
– Hetek óta figyeltem a szakálladat – suttogta a lány – elképzeltem, hogy milyen puha lehet, milyen izgató, amikor a mellemhez, a hasamhoz ér.
András lehúzta a lány pólóját, majd kigombolta a fehér nadrág gombját, gyorsan lehúzta a cippzárt, és meleg kezével végigsimította a lány hasát, keze pillanatok alatt az ágyékhoz vándorolt. Újjával megérezte, hogy Ágnes kelyhe milyen nedves. Közben vadul csókolóztak tovább.
– Vigyázz a karodra, ne támaszkodj rá – mondta féltőn a lány.
– Nem nyithat be senki? – kérdezte a férfi.
– Már bezártam az ajtót, ne törődj semmivel csak csókolj – mondta nem csekély szenvedéllyel a hangjában.
András gyorsan megszabadította nadrágjától a lányt, s elétárult ágyékának dús szőrzetű háromszöge. Ágnes is kigombolta a férfi farmerját és pillanatok alatt ott állt előtte egy ötvenöt éves kisportolt, gyönyörű testű férfi, olyan, akire régóta vágyott. András letérdelt a lány elé és szakállával simogatni kezdte a lány ágyékát, combjainak belső felét, körbecsókolta a bozontos szőrzetű ágyékát, majd nyugodt lassú nyelvjátékkal elkezdte a csiklójának izgatását. Közben bal kezének mutató ujját finoman felnyomta lány kelyhébe, gyakorlott mozdulatokkal, megtalálta a kicsit érdes G pontot és szakavatott mozgásokkal izgatta a lányt. Aki egyre szaporábban lélegzett és sűrűsödő nyögései arra utaltak, hogy közeledik a gyönyör beteljesedéséhez. András élvezte, ha a vele szeretkező nők először így élveznek el. Néhány pillanat múlva Ágnes teste, mint az íj megfeszült, és hangos sikolyokkal kísérve, szinte sírva üvöltötte: Jaj de gyönyörű, jaj!!!
– Ez volt a kezdet édes pici lány – mondta suttogva András. A lány alig tudott megszólalni az átélt gyönyörűségtől.
– Remélem nem hallatszott ki semmi. Mielőtt bezártam az ajtót szétnéztem, üres volt a folyosó.
A lány feltápászkodott fekvő helyzetéből és a közben az ágyra dőlő András ágyéka fölé hajolt, kezével kezdte simogatni a férfi igen csak szép méretű merev farkát, majd szájába vette, és ajkaival mozgatta a bőrt, időnként gyengéden körbenyalta. András nemcsak a fizikai örömöt élvezte, hanem a lány kibomló göndör, dús sötétbarna haját, érzéki tekintetét, ringó melleit, telt gömbölyű karjainak pici, ritmusos hullámzását.
– Gyönyörű, nőies a tested, gusztusos vagy és isteni szerető lehetsz.
– Úgy gondolod? mondta kissé bizonytalanul, – a nyála egy-egy lecsorgó cseppje megcsillant az állán.
András a csúcs felé közeledve, a lány dús hajba túrt, ujjai mozgásával jelezte, hogy ne így fejezzék be ezt a menetet. Ágnes szavak nélkül is felfogta, hogy mit akar a férfi. Ő vette át az irányítást. Feltérdelt és szinte észrevétlenül a férfi ágyéka fölé helyezkedet, gyakorlott mozdulattal helyezte be síkos kelyhébe András kemény, ágaskodó farkat. András lassú, nyugodt ritmusban kezdett mozogni. Értett hozzá, hogy miként kell a nő gyönyöréig késleltetni az elélvezés robbanását.. A lány élvezte, hogy az érett férfi vaskos farka teljesen kitölti hüvelyét, és pontosan ott ingerli csiklóját, ahol a legérzékenyebb. Hosszú percekig lovagolt András felett, majd ismét sikoltozva repült a mennyekbe. András még néhány kemény, határozott mozdulatot tett, amikor ő is elélvezett. Ágnes egy kis ideig még magában tartotta András hímvesszőjét. Nézte a férfit, s kezével ősz haját és szakállát simogatta. Majd kissé előrehajolva csókolni kezdte arcát, száját, homlokát.
– Én talán még sohasem élveztem ekkorát pasin. Olyan jó volt.
– Ugyan édes kis Ágnes, öreg vagyok én már. A lányom épp veled egyidős.
Ágnes még egyszer átölelte a férfit, majd öltözni kezdett.
– Ne menjünk együtt el, nem akarom, hogy Ilonka néni, a portás bármit sejtsen – mondta kérlelő hangon a lány.
– Kár, olyan szívesen sétálnék veled, meghívnálak fagylaltozni vagy meginni egy italt.
– Sietnem kell, vár a barátnőm.
András gyorsan felöltözött, átfogta a lány vállát és kinyitotta a kezelő bezárt ajtaját. Már elindult a folyosón, amikor visszafordult és mosolygó arccal nyitott be a kezelőbe.
– Nővérke itt hagytam a kezelőlapomat, ugye megkaphatom.
A lány szintén nevetve az asztalhoz lépett és odaadta a sárgás lapot, sőt még egy dátumbélyegzőt is rányomott.
– Rend a lelke mindennek – mondta egy kis kaján szemhunyorítással kísérve.