Az örömtanya rabszolgái 11. rész

Jéghideg víz térítette magukhoz a kikötözött rabszolgákat.
– Nem szeretem, ha engedetlenek a rabszolgák! – mondta Lajos.
– Mit érdemel a szökni próbáló rabszolga? – kérdezte Judit.
A két érintett nyikkanni sem mert. Tudták, hogy vesztettek, nincs kegyelem.
– Nos? Mit válaszolsz? – kérdezte Judit Péter háta mögé lépve.
– Bocsánat, úrnőm! Soha többé nem teszem!
– Azt hiszed, ennyivel megúszod? – majd Edithez lépve – És te mit mondasz, kurva?
– Bocsáss meg! Kegyelmezz, úrnőm!
– Hiába könyörögsz! Már késő! Kiverem a fejetekből a szökés gondolatát is.
– Kezdhetem már végre?
– Igen, üsd őket!
Suhogott a korbács, s kíméletlenül csattant a csupasz hátakon. Vörös csíkok jelentek meg a nyomában. Edit a harmadik csapásnál összevizelte magát, majd a huszadiknál elájult. Péter tovább bírta, de amikor a kegyetlen ütleg a heréket érte, Ő is bevizelt. Miután Edit elájult, már csak Péter kapta az ütleget.
– 38... 39... 40... 41.. várj!
Péter már a kiáltást nem hallotta, elájult. A két test ernyedten lógott a köteleken, nem volt a hátukon és seggükön egy tenyérnyi felület sem, mely nem vöröslött az ütlegtől.
– Szerinted megértették? – kérdezte Judit férjétől. Lajos odament Péterhez, belemarkolt a hajába, és hátrahúzta a fejét. A férfi erejéből már csak egy nyögésre tellett. nézett .
– Megtanultad a leckét?
– i... gen!
– Kísérletezel még?
– N... em!
– Megértette! – mondta Lajos, és elengedte Péter haját. Edithez lépett, és a kikötött nő lába-közé csapott a korbács nyelével. Edit felüvöltött . Égy érezte, mintha egy ló rúgta volna meg szemérmét.
– Te ringyó! Te bujtottad fel igaz? – kérdezte tőle Lajos.
Edit minden porcikája sajgott. Minden maradék bátorsága elszállt, ahogy az úr ránézett.
– Igen!
– Ha még egyszer megpróbálod, nem úszod meg ennyivel! Megértetted?
– Igen! Aúú!
A kiáltás az újabb ütésnek volt köszönhető, mely a nő pináját érte.
– Most itt maradtok lógva, hogy elgondolkozzatok azon milyen marhaságot csináltatok! – mondta Lajos, és bement a házba.
Judit még gyönyörködött a két megkorbácsolt testben, majd Edit szemérmére pillantva gonosz fény csillant szemében. Odament a nőhöz, megfogta a haját, és , hogy ránézzen.
– Én nem vagyok ilyen megbocsátó, mint a férjem. – kezdte, s mikor a félelem feltűnt a rabnő szemében folytatta – Mindig emlékezni fogsz erre a büntetésre!