Őrangyal

Éppen egy hosszabb kapcsolatom ért véget, a szakítás utáni azon fájdalmas időszakot éltem, amikor nem tudtam elképzelni, hogy még más férfi is lehet az életemben. Mindenki ismeri ezt a zaklatott ürességet, ami ilyenkor betölti az embert. A barátok feszengve kérdezik, hogy hogy vagy, nem tudván eldönteni, hogy hallani akarják-e a valódi választ vagy sem.
Vettem egy nagy levegőt és mivel augusztus volt, hát úgy döntöttem elmegyek vacsorázni a közelben lévő kisvendéglő kerthelyiségébe, ahol nagyon jól főztek és kellemes zene is volt esténként.

A kerthelyiségben érve találtam egy kétszemélyes szabad asztalt és leültem, a pincér rögtön hozta az étlapot. Hamarjában nem is tudtam eldönteni, hogy mit egyek, addig is rendeltem egy dupla bloody-mary-t, gondoltam jó lesz egy kis kellemes löket megfáradt lelkemnek. Éppen kortyolgattam a , már kezdett is fejembe szállni a . Nincs más magyarázatom a történtekre... Váratlanul magam előtt láttam egy bő len nadrágot és egy szandálba bújtatott napbarnított lábat. Felnéztem és megláttam magam előtt a Férfit, csupa nagy F-fel. A Férfin egy bő ing volt, oldalán tarisznya, haja sötét barna volt, arca napbarnított. Ami miatt nagy F lett belőle, az a szeme volt. Szürke, valószínűtlenül csillogó szempár. A Férfi csak állt előttem és nem szólt egy szót sem, majd letérdelt és azt mondta: "Hívtál. " Majdnem félrenyeltem az italt. "De hiszen nem mondtam semmit. " – rebegtem. "Dehogynem, hiszen magányosan itt üldögélsz és a szíved tele van fájdalommal. " – válaszolta.
Belenéztem a szemébe és valahogy téren és időn kívülre kerültem, állva a semmi közepén, lemeztelenített lélekkel.
Őrangyal – utóbb magamban így neveztem el – leült és tenyerébe fogta a kezem. Némán és zavarodottan néztem őt, tenyere forró kapocsként simult kézfejemre. A szemembe fúródó tekintettel nézett rám, majd elmosolyodott és megszorította a kezem. "Gyere velem, hagyd magad mögött a gondokat. " Megrendülten néztem rá, majd valami meghatározhatatlan hívásnak engedelmeskedve felálltam.
Őrangyal kézen fogott én pedig követtem. Meleg kezei voltak, simogató érintéssel vezetett egyre távolabb az étteremtől. A közelben volt egy kis erdő, arra fele vette az útját. Maradék józan eszemmel megtorpantam és megálltam. "Ne félj tőlem, érted vagyok" – mondta és a sötétben is fénylő tekintetét megint a szemembe mélyesztette. Tekintete fogva tartott, nem tudtam elszakadni tőle, álltam ott bénultan. Őrangyal végig simított az arcomon és halk hangon elkezdett beszélni. Fogalmam sincs, hogy mit mondott, mert nem értettem szavainak értelmét. Mégis amikor elhallgatott, már valahogy nem féltem és követtem őt az erdőbe.

Már jócskán bent jártunk a fák között, amikor hirtelen ott termett egy jókora kőpad. Őrangyal leült és maga mellett helyet mutatott a kőpadon, majd hirtelen az erdő megtelt halk susogással. Ijedten néztem rá, mire mondta, hogy ezek csak a vadon szellemei, ártalmatlan lelkek csupán, nyári éjszakákon vándorolnak az erdőben. Később arra eszméltem, hogy elkezdem neki mesélni a szakítás történetét, feltárva neki annak a sötét kődarabnak a belsejét, ami most a szívem helyén volt. Őrangyal nem szólt semmit, csak figyelmesen hallgatott. Amikor véget ért a történetem, lágyan annyit mondott csak: "Bánatod csupán belőled fakad. " Lassan végig simított a homlokomon, amitől úgy éreztem, hogy elhagy minden kétség és keserűség. Belenéztem olvadt ezüstként csillogó szemeibe, mire ő azt mondta: "Bízz bennem és magadban, megmutatom a feledéshez vezető utat. " Nem tudtam, hogy mire gondol, pillantásától még mindig néztem vissza rá.
Őrangyal ekkor nagyon finoman, ajkaimat egyenként megcsókolta és azt mondta: "Ideje van a tapasztalásnak. " Megdermedtem – a szavak szájából úgy hangzottak, mint egy kinyilatkoztatás.
Őrangyal elsimította a hajam egy tincsét, majd halk hangon megint beszélni kezdett azon az ismeretlen, zengően dallamos nyelven, közben simogatta a vállam. Meglepő érzések törtek rám, szerettem volna védelmező karjai közé bújni és csak hallgatni, ahogy beszél. Mintha kitalálta volna a gondolataimat, mert még mindig halkan beszélve mellkasára vont és a hátamat cirógatta. Én egyre szorosabban öleltem, szemeimből a megkönnyebbülés könnyei csorogtak, lelkem egy pillanatra úgy érezte, hogy hazatalált a sötét partokról, majd számomra is meglepetést okozva a vágy halvány virágja mocorgott a lelkem mélyén. "Bontsd csak ki a szirmait és nézz bele a kelyhébe" – suttogta a fülembe. Hangja gyógyírként hatott gyötrődő lelkemnek, hálásan és félénken simítottam végig arcán. Megértő mosollyal nézett vissza rám, majd szó nélkül az ölébe ültetett és hónom alatt átnyúlva egyenként gombolta ki blúzom gombjait. Melleim kibuktak onnan, ő melengette, kezével kelyhet formázva emelte feljebb őket, percekig gyengéden a karjaiban tartva simogatott. Forróság ömlött el rajtam, mert kis érintései annyira finoman borzolták a bőröm, hogy noha libabőrös lettem, mégis a vér száguldozott az ereimben. Mellkasának vetett fejjel élveztem ezeket a pillanatokat. Mit bántam én már azt, hogy mi van a külvilágban... Őrangyal felállított, majd megszabadított maradék ruhámtól is. Minden szeméremérzetem tovatűnt már. Letérdelt és arcát ölemhez szorítva csókolta a testem, amitől lábaim egyre gyengültek, de ő erős karjaival mégis talpon tudott tartani. Az éjszaka csendje borult ránk, valahonnan fuvolaszót hallottam, majd azt éreztem, hogy Őrangyal ajkaival gyengéden keresi az utat hozzám. Felállt, lehajolt és melleimet ismét kézbe véve folytatta a játékot, szájával nyakamat csókolta puhán. Rajta nem látszott az izgalomnak semmilyen kézzel fogható és megszokott jele, amitől teljesen elbizonytalanodtam. Őrangyal mintha belelátott volna az elmémbe, határozott hangon azt mondta: "Amíg nem vagy készen arra, hogy feladjad fájdalmad, addig nem tehetek semmit. " Hirtelen megértettem, hogy mire gondol. Saját fájdalmamba való gubózásom eddig csak a befogadást tette lehetővé, a viszonzást nem engedte. Amint ezt megértettem Őrangyal testéről elfoszlott a ruha és ott állt előttem egy tökéletes test, melyen sem hiba, sem túlzás nem volt. Túlcsorduló érzésekkel a szívemben simogatni kezdtem bársonyos bőrű mellkasát, nyakába fúrva fejem öleltem, majd feszes hasát is csókokkal halmoztam el, izmos lábaihoz szorítottam égő arcom. Igazat mondott, mert a hasánál járva éreztem, ahogy a férfiakra jellemző testrész lassan kiemelkedik ágyékának síkjából. Őrangyal lágyan magához ölelt, megint azon az ismeretlen nyelven suttogva lefektetett a kőpadra és fölém hajolt. Meleg keze és nedves ajka hosszasan vándorolt a testemen, minden érzékemet más-más dallamra hangolva újabb és újabb vágyhullámokkal ajándékozott meg. Később fejét ölemre fektetette, keze derekamra kulcsolódott és erősen szorított. Olyan fékevesztett öröm szállt meg, hogy csak sóhajtani tudtam a gyönyörtől. Egész lelkemmel, igazán az övé akartam lenni, így lassan kitártam neki magam. Félve pillantottam fel, hogy megértette-e vajon a felajánlást, de bólintott és azt mondta: "Hát elfogadtad. " Őrangyal lassan belém hatolt, mozgása a tenger sziklákhoz csapódó és onnan visszahúzódó hullámait idézte. Minden centiméteremen éreztem, ahogy hűvösen és mégis engem belül felforrósítva kitölt. A testem már külön életet élt, mert Őrangyal kitartóan repített egyre feljebb. A földöntúli, általam még nem tapasztalt kéjtől önfeledten öleltem, közben elmém képek sorozatát vetítette ki lehunyt szemem filmvásznára. Őrangyalt láttam az égen lebegni, kitárt fekete szárnyai lassan mozogtak és kezei újra fénylő lelkem tartották. Engem nézett ragyogó szemeivel, miközben lenti teste sóhajtva-nyögve engedelmeskedett az itt rászabott törvényeknek. Elakadt a lélegzetem a látványtól, hirtelen ráébredtem emberi kicsinységem, összes fájdalmam értelmetlen voltára. Őrangyal minden eddigieknél elsöprőbb és élvezetet hozóbb mozdulataitól testem verítéktől borítva remegett, orrom a pórusaiból szivárgó édes illatot érezte, és ekkor megláttam őt teljes valójában: teste fénnyel tündökölt, súlyos szárnyai verdesték oldalam, arcán tiszta és szeretettel teli mosoly játszott, míg belülről izzó láva kavargott bennem, éreztem, hogy régi önmagamat elveszítve olvadok fel ebben az egyesülésben. Őrangyal szivárgó örömkönnyeimet lecsókolva a fülembe suttogta: "Meggyógyultál. "

Arra eszméltem, hogy a pincér rázza a vállamat, orrom alá egy parfümös üvegcsét tartva, egy pohár vízzel a kezében, kétségbeesett arccal próbál téríteni.
Hogy mi történt? Nem tudom...