Napsugár a tanyán

Történetünk az 1400-as évek elején kezdődik, a középkori Magyarországban. Egy aprócska faluban, valahol a Tisza mellett. E kis település oly kicsi és jelentéktelen, hogy nevet sem adtak neki.
Egy átlagos falucska volt, alig negyven lakossal, akiknek nagy része halászatból és nádaratásból élt.

Neila egy tizenötéves lány volt, apja a falu főhalász címet viselte, s egész jól éltek.

A faluban régi szokás szerint a kiskoruktól kezdve tanulták apjuk foglalkozását, így szinte minden fiú az öreg folyó hátán töltötte a napot. A lányok anyjuknak segítettek a ház körül. Nap mint nap összejöttek a falu asszonyai s közösen dolgoztak; szőttek fontak, főztek, s a pletykálkodás közben gyorsan múlt az idő. Az ilyen összejöveteleken persze a falu lányai is megjelentek. Neila eszébe sem jutott, hogy ne segítsen édesanyjának, így eszébe sem jutott, hogy kihagyja a találkozási lehetőséget.

Az egyik ilyen alkalommal történt, hogy anyja szőni indult az asszonyokkal, és ráparancsolt Neilára, hogy faragjon párat, mert az ő keze nem bírja már a megerőltetést.
"Üres beszéd! " – gondolta Neila de azért teljesítette anyja kérését. Hamar tördelt néhány vastagabb ágat s egy óra munka után annyi orsónak valót faragott, hogy otthon is maradt a fele. Lévén, hogy most nem mehetett anyjával, otthon keresett valami elfoglaltságot. Virágot szedett az erdő szélén és hazavitte. Forró volt a délidő... behúzódott hát az istállóba, ahol nagy halmokban állt a puha széna. Felmászott a hatalmas rakás tetejére és elfeküdt rajta. Hatalmasat sóhajtott, s behunyta a szemét. Az istálló deszkái közt kis résekben be-bekukucskált a Nap sugara, s lágyan melengette Neila arcát. Jól esett neki a napfény, de melege volt nagyon a vastag darócruhában. Két válláról lehúzta hát ruháját, s derékig visszatűrte. Kora ellenére hatalmas keblei voltak, s bizony ezt a falu legényei is sokszor emlegették neki.

Mivel nem kellett tartania attól, hogy esetleg valaki meglátja, s a puha szénába úgy besüllyedt, hogy oldalról sem láthatta senki, még akkor sem ha bejött volna az istállóba, gondolt egy merészet és teljesen levette ruháját. Fekete fanszőre bozontos volt, akkoriban még nem volt divat borotválni.