A meccs 4. rész - Az eredmény: majdnem döntetlen

A lépcsőházban – mivel a villany természetesen rossz volt – orra buktam egy kint felejtett újsággyűjtő dobozban, hatalmas ricsajt csapva. Elröhögtük magunkat, mire egy fölsőbb emeleten kinyílt egy ajtó, és egy rikácsoló női hang kiszólt:
– Nem tudnak halkabban bejönni, disznók!
– Teca néni, törődjön a maga dolgával és menjen vissza aludni! – kiabált vissza, majd halkan még hozzátette: – Megőrjítenek ezek a szomszédok!
A lakásba jutva főzött nekem egy teát, közben arról beszélgettünk, hogy mi történt velem az elmúlt hónapokban, amíg nem kommunikáltunk. Választottam teafüvet, és kevergetni kezdtem a gőzölgő italt, ő pedig a szobába ment zenét feltenni. A mobilját az asztalon hagyta. Felvettem, nézegettem a logót, majd beléptem a telefonkönyvbe. Soha nem szoktam más telefonjába turkálni, most is csak magamat akartam megkeresni, de a Z-betűnél Zora név nem szerepelt a listán, így végiggörgettem az összes nevet: túljutva az Anitákon, Annákon, Beákon és Ciliken egy Csajom-bejegyzést találtam. Na, ez érdekes, megnyitottam, és legnagyobb megdöbbenésemre az én számomat rejtette a "név". Pipa lettem, át akartam írni, vagy rákérdezni, hogy ezt hogy gondolta, de jobb ötletem támadt: kitöröltem a bejegyzést, és beírtam helyette a következő számot: 06-1-391-53-00, aztán megkerestem a "saját számok" menüpontot, és elloptam az elérhetőségét.

– Jó lesz ez a zene? – kérdezte, amikor visszajött, majd észrevette a telefonját az asztalon, elvette, kikapcsolta és eltette.
– Aha! – vetettem oda, csak hangosítsd fel, hogy halljam, amíg tusolok. – mondtam, és már be is vonultam a fürdőbe. Halkan bezártam magam mögött az ajtót, hogy ha még akarna se tudjon utánam jönni, majd megváltoztatva eredeti elképzelésemet, inkább teleengedtem a kádat forró vízzel, és óvatosan beleültem. Szeretem, amikor olyan meleg a víz, hogy az első érintkezésnél nem lehet eldönteni, hogy éget, vagy inkább hideg, úgyhogy most is ilyenre csináltam. Körülnéztem: persze se habfürdő, se fürdősó, csak arcszeszek meg ilyesmik, csupa férfiholmi. "Nincs Neked egy exed, vagy egy mostanid, aki itt felejtette a cuccait? " – bosszankodtam, de persze hasztalanul. Szerencsére legalább a tusfürdő nem "for men" volt, hanem valami semleges, szóval nem fordultak volna meg utánam a lányok...