Római kövek között

Egy újabb álomba illő történetet írok most le. Egy fél éve még nem is mertem gondolni, hogy valaha ehhez hasonló történhet velem.
Egy szokásos bulizós estének indult az egész, amikor kedvenc szórakozóhelyeinkre megyünk a már jól megszokott barátokkal. Biliárdozunk, beszélgetünk, iszogatunk, a szokásos. Közeledett az este vége... és már nem volt kedvem maradni. Megkértem Ő-t, hogy kísérjen haza. Persze egy percig sem habozott?.
Aznap este furcsa hangulatban voltam, szerettem volna átélni valami nagyon különlegeset. Védtelennek, és nagyon magányosnak éreztem magam.
Elindultunk hazafelé, de közben észrevétlenül irányt váltottunk. Csak mentünk az utcán, céltalanul, és közben beszélgettünk.
Már jól ismertük egymást, hiszen mondhatom, hogy talán legjobb barátok vagyunk, mégis volt miről beszélgetni. Nincs még egy olyan ember, akinek ennyire őszintén meg tudtam volna nyílni. Akinek beszélni tudok, és merek a legmélyebb érzéseimről, és úgy érzem, hogy beszédem nem vész el. Nem talál süket fülekre. Érdekli, és érti. Úgy érzem én is ismerem őt. És értem, holott ő azt hiszi, nem. Kiismertem lelkének azt a részét, amibe betekintést engedett, amit megnyitott nekem.
Csak mentünk az utcán és beszélgettünk, majd utunk egy érdekes helyhez vezetett. Mikor feleszméltem a beszélgetésből, és körülnéztem, azt hittem álmodom. Egy érdekes hely volt, ami nappal fel sem szokott tűnni, pedig nap, mint nap el szoktam menni előtte. Így pedig, éjszaka, sötétben varázslatosnak hatott. Egy emlékmű szerű kiállítás volt, ahol ókori római kövek voltak, amit nemrég tártak fel régészek. Az egész hely olyan hangulatot árasztott, mintha abban a korban élnénk. Az idő pedig meglepően enyhe langyos volt, pedig fél lábbal még benne voltunk a télben. Mintha csak azért lenne ilyen az idő, hogy nekünk kedvezzen. Egyébként azon a héten ez volt az egyetlen enyhe este. A többi mind zimankós, hűvös volt. Az ég pedig tiszta és csillagoktól fényes. A Hold lustán függött az égen, álmos szemét ránk fordítva. Mindketten tudtuk, hogy a mai este csak bűnöket hozhat, mégsem tántorodtunk meg. Közelebb mentünk a kövekhez, én nekidőltem egy kőfalnak, ő pedig szembeállt velem. Sokáig csak néztük egymást némán, az éj és a környezet varázsára figyeltünk.