A nagyvárosban 2. rész

A nap égette a bőrömet, ahogy besütött az ablakon. Résnyire nyitottam a szemem, fájt az erős fénytől. Távolabbról autók zúgását hallottam, a konyha felől pedig . Kinyújtóztam: rémülten vettem észre, hogy meztelen a testem és tiszta festék. Észbe kaptam, hogy hol vagyok, mi is történt. Viszketni kezdtem, gondoltam, jót tenne egy zuhany. Magamra tekertem a lepedőt, ami szintén festékes volt, így gondoltam, nagy kárt már nem tehetek benne. Elindultam a zaj forrása felé. Ő utcai ruhába öltözve éppen kiflit vajazott. Valószínűleg meghallotta a lépteimet, mert mosolyogva fordult hátra. Amikor meglátott, kócosan, álmosan és festékesen, elfogta a nevetés. Röhejesnek éreztem magam.
– Szeretnék lezuhanyozni. – mondtam.
– Rád is fér! – kacagott, majd törülközőt adott és bekísért a zuhanyzóba. A fülke kicsi volt, de tiszta, a csempe kékre festett és apró avantgárd halak díszítették. Az jutott eszembe, hogy ilyet egy lánylakásban sokkal inkább el tudok képzelni, mint nála, de a tegnapi nap után már semmin nem lepődtem meg.

A zuhany után kicsit felébredve tértem vissza a szobába, ahol addigra már teljes rend fogadott. A kis dohányzóasztalon egy tálca feküdt megpakolva minden jóval: kifli, kakaó, kávé, narancs. Ő a rajzait rendezgette, én pedig nekiálltam enni. Nagyon éhes voltam már.
– Megmutatod őket? – böktem a lapok felé. Kicsit húzódozott, de végül odaadta őket. Mind engem ábrázolt, alvás közben. Szép voltam a képeken, nagyon eleven és nőies. Elmosolyodtam.
– Azt hiszem, új témát találtam. – mondta. – Amúgy nem nagyon érünk rá, indulni kell dolgozni!
– Szombaton? – kérdeztem meglepődve. – Mi a munkád?
– Gyere és meglátod!

Ahhoz képest, hogy még csak március vége volt, nagyon meleg lett az idő. Nehéznek éreztem már a pulóvert is, úgyhogy a derekamra kötve sétáltam a Duna-parton. Néztem a vizet: mindig is szerettem a folyót. Ő épp egy kicsit csúnya vörös hajú és elálló fülű kislányt rajzolt, nagy odafigyeléssel. A homlokát összeráncolta, a lábait folyamatosan rázta, épp hogy csak a nyelvét nem dugta ki "alkotás" közben. Elnevettem magam és visszaindultam hozzá. Lefeküdtem a betonpárkányra és élveztem, ahogy a napfény simogatja az arcomat.