Kastély

Tél volt. A férfi az ablaknál ült, a karosszékből nézte a kertet, ahogy a hóesés lassan fehér lepellel vonja be az örökzöldeket, fákat, szökőkutat. Gondolatai hópehelyként lebegtek ; a fáradtság lassan az alvás határára sodorta. A nagy könyvtárszobában csend honolt, csak a kandalló tüze ropogott, és ontotta a meleget. A fabútorok, aranyozott könyvgerincek, a medvebőr a parkettán, a nehéz függönyök adta hangulat eluralkodott a férfin. Szeme lecsukódott...

Nyílik az ajtó. Szobalányok jönnek, sok-sok vörös selyem párnát hoznak és beterítik vele a földet. Két erős inas a nagy fotelt – ami az ablaknál a kedvence –, átteszi a kandalló mellé. Ő is benne van ; nem tiltakozik. Közben a lányok kis asztalkákon italt, süteményt, sült húst hordanak be. Valaki egy füstölőt helyez el a sarokban – bódító szantálillat önti el a szobát. Odakinn lassan besötétedik, az ablakok előtt elhúzzák a függönyt. Csak a legközelebbi marad úgy, tudják, hogy az Úr kedveli az éjszakai hóesés látványát. Az inasok még tesznek a tűzre. A férfi érzi, tudja, hogy várakozik valamire, de senki nem szól hozzá ; ő sem kérdez, csak a felfokozott izgalom dolgozik minden porcikájában.
A szolgák már rég kimentek, a tűz és a gyertyák égnek, a friss ételek és a keleti illat keveréke tovább növeli kíváncsiságát. Eltelik öt perc is talán, most már türelmetlen. Őt ne várakoztassák! Felállna, hogy a csengőért nyúljon, de képtelen mozdulni.
Ekkor meghallja a zenét Távolról, szinte az érzékelés pereméről, mint egy csábító, finom, ezüstös kívánást. Hív és feszít. Vonz és . A várakozás izgalma vággyá fokozódik a férfiben. Ahogy a zene lüktet – hangosodik és halkul –, úgy rezdül ő is az ismeretlen-szokatlan-lehetetlen helyzetre.
Most tárul az ajtó, és belép a nő. Selyemköntös van rajta, amely lángforrón süt a tűzfényben. Haja koronában feltűzve, nyakán-csuklóján-bokáján lánc ragyog a táncoló lángok ütemére. A köntös alól vékony-átlátszó selyemharisnya csillan izgatóan, a nő lábán tűsarkú szandál. Keze és karjai könyökön felül érő bíbor selyemkesztyűbe húzva.
A jelenség arcán kedves-meleg-igéző mosoly. A férfi felé mozdul, ringó járása táncosnőkéhez hasonlít. Ahogy lép, a nyitott köntösből kivillan hosszú, mindentígérő combja.