Útkereszteződés

Draco Malfoyt nem kis mértékben bosszantotta, hogy ismételten kénytelen a Griffendéles banda arany hármasa mögött bandukolni. Kora ősz volt, óraközi szünet, és tódultak kifelé a diákok a napsütötte udvarra. Draco is, mint említettük, a Harry Potter, Ron Weasley és Hermione Granger alkotta trió mögött.

Dracót és Potteréket régi ellenségeskedés kötötte össze. Ez a felhőtlen jó viszony gyakorlatilag még az elé datálható, hogy bekerültek volna a Roxfortba. A vonatról már úgy szálltak le, hogy Draco, Potter és Weasley között kibékíthetetlen ellentét feszült. Grangerrel más a helyzet. Granger később csapódott Potterékhez, és ez, nomeg mugli származása bőségesen elegendő indokot szolgáltattak arra, hogy Draco Malfoy rá is kiterjessze olthatatlan gyűlöletét.

Haladtak kifelé. Az átjárónál összetorlódtak a diákok, a hátsók nyomták az előttük haladókat. Draco bármennyire is próbálta megvetni egy-egy lépés között a lábát, mégis előre esett egy lökés következtében, egyenesen Grangernek. Draco akaratlanul is rátámaszkodott a lány vállára, fejét pedig felkapta, nehogy beverje az állát. Mivel így éppen egy fejjel volt magasabb, mint Granger, elkerülte a fájdalmas ütközést, de álla rásimult Granger bozontos hajára, orrát pedig megcsapta a lány illata.

Furcsa illat volt. Finom, mégis érzéki, szinte szédítő. Csak egy pillanatig tartott csupán, de Dracót teljesen felkavarta.

– Taposs le nyugodtan, Malfoy! – sziszegte fejét hátrafordítva a lány.

– Ahogy óhajtod, Granger! – válaszolt gúnyosan Draco. Weasley fordult volna felé, de a tömeg már ki is lökte őket az udvarra, ahol a tágas téren szétszóródhattak. A Griffendéles hármas jobbra, Draco Crakkal és Monstróval balra fordult el.

Draco hátát egy fának vetve hallgatagon bámulta a tömeget. Jócskán magas termetével szinte mindenki feje fölött átlátott, és ez most nagyon is jól jött neki, mivel az udvar túloldalát fürkészte. A Griffendéles hármast. Pontosabban Grangert.

Nem tudta, miért vonzotta a tekintetét most annyira ez a sárvérű. Máskor örült, ha nem kell látnia. Vagy ha igen, akkor is csak azért, hogy levezesse rajta úri rosszkedvét. Most viszont túlságosan messze volt tőle a lány, semhogy beleköthessen, és e pillanatban a jövőre nézve sem fordult meg a fejében semmi ilyesféle gondolat.