Egy fiúról 1. rész

Az egész hetem szörnyűre sikerült, nem jött semmi össze, ráadásul rettentő meleg van. Tegnap este még jól be is rúgtam persze így nem sikerült egy csajt sem összeszedni, tehát még feszültség-levezetést sem tudtam csinálni, a rejszolást meg már nagyon unom.
Pedig a tegnap este jól indult. Csütörtök volt az egész hét fénypontja, ilyenkor vannak a frankó fősulis bulik. Egy elsőévesnek egy kretén kollégiummal ahova nem lehet nőt vinni ez a nap maga a Kánaán, főleg ha valamelyik koleszban van a buli. De elbasztam, az egész este csak egy nagy massza és semmi biztos. Talán van valaki aki józan volt a haverok közül és elmeséli mit tettem.
Ma péntek reggel van, sehol senki a koleszban, persze mindenki a suliban, na én ezt kihagyom. Van egy vonat úgy 10 körül azzal haza húzok, talán ilyenkor kevesen lesznek. Előre félek 240 km vonaton, halál és ebből még van néhány évem.
Összepakoltam, kimentem az állomásra, a metró alapján úgy számoltam a vonaton is kevesen lesznek. Megvettem a jegyet egy ablak melletti helyjeggyel és a vonat felé indulva magálltam egy könyvesstandnál (újságot utálom, mert hajtogatni kell és a kezemet is összefogja)és ekkor az egész hét bosszúsága elpárolgott belőlem. Megláttam egy könyvet, amit már régóta kerestem utoljára a középiskolás koleszban olvastam, de ott kézről-kézre járt és valaki megfújta a többi hasonló könyvvel együtt. A könyv címe Tizenegyezervessző és olvasása óta jobban vonzódom az írott-olvasott erotikához, mint a képihez, tehát sokkal jobban felizgat és sajnos még néhány nőnél is jobban. Persze volt még A Tehéncsöcs, az Egy asszony és három lánya és még jó néhány, amiknek nem emlékszem a címére, de amikhez a mostanában megjelentek nem is foghatók. Már régóta kétségbeesetten keresem, hogy hol lehet az említett könyveket kapni, de eddig nem jártam sikerrel. Azonnal megvettem a könyvet és már tudtam, hogy nem lesz a vonaton alvás. Gyorsan megkerestem a helyem, elhelyezkedtem és olvasni kezdtem.

A hatszemélyes fülke nem telt meg indulásig talán 2 ember volt rajtam kívül de köszönéskor csak vissza morrantam valamit ezzel is jelezve, hogy nem érdekelnek így ők a folyosó felöli oldalon ültek le. A vonat, ahogy illik nagy zöttyenéssel elindult és ekkor újra nyílt a fülke ajtaja, én persze továbbra sem néztem fel csak annyit vettem észre, hogy valaki küzd velem szemben.