Zolival (Emmával-Emma szemszögéből)

... arra lettem figyelmes, hogy egy idegen ember szexuális történetei közé akarok bekerülni, levelezünk, és már a találkozót beszéljük meg (természetesen interneten).
... ekkor már megijedtem, és persze jöttek a kérdések, amik ilyenkor egy nő fejében megfordulhatnak... tudtam, hogy találkozni akarok Vele, ezért egy ártatlan teázásban megegyeztünk... telefonon beszélünk, megborzongok a hangjától, pedig szabadkozik rendesen, hogy be van rekedve, rászólnék, hogy nem baj Édes csak mond kérlek tovább, mert ez is jó...

... Margit híd, budai oldal... hmmm, nem is rossz pasek... a hangját már ismertem a telefonból, de élőben még inkább felborzol... gyalogolunk a teázó felé, és nagyon jólesően nem sexről beszélgetünk, hanem teljesen hétköznapi témákról... üdítően új és kellemes élmény, ami természetesen magával ragad... megnézem magamnak, és tudom, hogy ő is néz és ettől kuncognom kell, meg egyáltalán, mert ilyen élményben először van részem... hosszas netes előjáték szokta megelőzni a találkozásomat egy-egy kivételes emberrel... ő mindenképpen az, és megfogalmazódik bennem először, csak mocorgó jelleggel a gondolat: nekem ez a pasi KELL...

Félreeső asztalt keres, és éppen a hangulatomhoz illő teázó az, amit mindketten ismerünk... mesét kértem tőle előzőleg telefonon és ő mesél nekem, mindent, , szerelmei és lassan haladunk a sex felé... óvatosan mesél, és egyre intimebbek a történetek... Csak hallgatom és azon kapom magam, hogy semmi másra rajta kívül nem figyeltem. Megtelt, majd újra kiürült a teázó, új arcok jöttek-mentek és nem érzékeltem, mert minden figyelmemet lekötötte... varázsol...
Olyan dolgokat mond el, amik bennem is megfordultak és csak nézem és nézem és nézem és iszom a szavait, mint egy jótét eső a földnek...

Nem tudom kifejezni, hogy mennyire mélyen érint ez a beszélgetés, de egészen biztosan látja rajtam... ennyi érzelmet nem tudok és nem is akarok elrejteni, tehát látnia kell. Olyan, mint egy éltető transzfúzió, igen nekem vele találkoznom kellett, hogy hinni tudjak abban, vannak még férfiak, akik nem is kell hozzám érjenek, mégis azt érzem Nő vagyok, Istennő.

Igen, ez az, amit a közelében érzek, nem sex, nem szerelem, hanem az a nagyon mély érzés... Ő a férfi és Én vagyok a Nő, elemi kapcsolat, két ellentétes pólus, amik kiegészítik egymást. A gondolat egyre jobban mocorog: IGEN nekem ez a pasi KELL...