Cím nélkül

Melegen sütött az októberi nap mikor hazafelé autóztam egy megbeszélésről. Gyönyörű volt, ahogy a lemenő nap sugarai szinte felperzselték az amúgy is izzó-vörös szőlőtől roskadozó tőkéket. Fáradt voltam, de a látvány kárpótolt... eszembe jutott, hogy jártam már erre... így lekanyarodtam az útról, és pár perc múlva már régi ismerősként köszöntöttek a kastélyszállóban. A szobám üres volt, így boldogan mondtam igent arra, hogy itt töltsem az éjszakát. Ekkor éreztem először, hogy éhes vagyok... kicsomagoltam, majd az étterem felé vettem az irányt... Az étterem telis-tele volt nyüzsgő, boldog és kipihent emberrel... leültem a számomra terített asztalhoz és nekiláttam a vacsorámhoz...

Mielőtt azonban a desszertet hozták volna, alaposan körbenéztem... egy férfi mosolygós arca és szemei vonzották a tekintetem magukhoz. Hirtelen végigfutott rajtam a hideg és elöntött egy jóleső melegség... ellentétes és mégis egymással jól megférő érzések... Egy lánnyal beszélgetett, mosolygott rá... de aztán észrevette hogy figyelik... A tekintetünk találkozott és éreztem, hogy megismert. Régóta nem láttuk egymást... rég volt, szép volt... tán igaz sem volt. Megjött a desszert és a pincér eltakarta a férfit... mire elment a pár is eltűnt... csak képzelődöm. Visszatérve a szobámba egy forró, illatos fürdő után álmosan zuhantam az ágyba... Valami nesz, zörej jön kintről... olyan mintha halk, alig hallható léptek zaja lenne... Kinyitom az ajtót, de nincs ott senki... mezítelen talpam zaja visszhangzik csak az ódon falak között mikor az előtérbe érek... kintről a kerti lámpák világítanak csak... lemegyek a lépcsőfordulóig... ott már vak sötét van... óvatosan lépkedek lefelé...

Kicsit félelmetes, és mégis izgalmas... hirtelen megérzem azt az ismerős, kellemes emlékeket idéző illatot... majd megérzem a test melegét... még egy lépés és ott állsz előttem... Semmit sem látok belőled, de tudom, hogy te vagy.. csupán a szemed csillogása látszik... végigfut rajtam a hideg, ahogy ott állok mezítláb, egy rövid kis hálóingben... Több év telt el, de mintha csak 5 perc lett volna... kinyújtottam a kezem és végigsimogattalak, nem akartam elhinni, hogy itt vagy... és próbáltam logikus magyarázatot keresni... de valódi voltál... jó illatú, meleg és frissen zuhanyozott... Egy szót sem szóltunk, a szemek beszéltek helyettünk.