Osztálykirándulás.... később - Tükörtörténet

Ez a sok hülye törvénymódosítás! – morogtam magamban, miközben bezártam a programot. Régen voltak már az egyetemista évek, mostanában egyre gyakrabban kellett utánanéznem a pontos részleteknek. Lassan higgadtam, a hatalmas, impozáns könyvtár légköre mindig megnyugtatott. Már majdnem felálltam a gép elől, mikor eszembe jutott, hogy átfutom a leveleimet. A sokadik volt közülük, ami kicsit felvidított. Egyik középiskolai osztálytársam invitált egy kis hétvégi kikapcsolódásra a többiek társaságában. Gyorsan visszaírtam pár sort, mikor észrevettem, hogy a levél már öt napja érkezett, aztán elméláztam egy kicsit. Vajon megmenthette volna a Krisztával való kapcsolatomat, ha időben elolvasom az üzenetet, és felhozom a közös kirándulás ötletét neki? A többiek valószínűleg mind a párjukkal fognak érkezni, nekem meg tegnap tette ki a barátnőm a maradék cuccomat is a lakás elé egy reklámszatyorban.
– Ááááááá! – hessegettem el magamtól a gondolatot – A problémáinkat úgysem oldotta volna meg egy piti hétvégi kiruccanás.

Kicsit feszengve érkeztem meg pénteken este a "gyülekezőhelyre". Féltem, hogy egyedül én érkeztem partner nélkül, de szerencsére ezen aggodalmamra hamar rácáfolt két kamaszkori barátom. Aztán hirtelen megérkezett szinte mindenki. Sok ismerős arc, boldog nevetés. Meglepődtem milyen jól szervezett minden. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat az autókba, és már úton is voltunk. Fáradt voltam, igazság szerint a következő két órában csak tompa háttérzajként jutott el hozzám a többiek elmúlt évekről szóló duruzsolása. A vacsorát és a rákövetkező beszélgetést is szinte félálomban asszisztáltam végig. Mikor végre ágyba kerültem, mégsem bírtam azonnal elaludni. Csukott szemem előtt lassan peregtek végig az arcok. Az osztálytársak, férjek, feleségek. Tanárnők, mérnökök, közgazdászok – hát nemhiába tanultunk olyan keményen éveken át... Egy arcnál aztán megakadtam. Lassan feltűnt mellette egy másik is. Már induláskor is furcsállottam, de akkor nem volt időm rajta elgondolkodni.

Ráhel... és a barátnője, Fanni. Barátnője? Milyen barátnő? Vagy talán szerető? Élettárs? Megbotránkoztam a saját gondolataimon. Nem vagyok prűd, nem azért. De hogy Ráhel leszbikus lenne? Nem, az lehetetlen! Képtelen voltam tovább lépni, a többi arc aznap már nem került elő. A két nő képével aludtam el. Másnap aztán vállrándítással intéztem el, amikor reggeli közben a kirándulásról kérdezgettek.