Huncutságok az irodában

Számítógépe képernyőjének ragyogásából Margaret most az irodák sorának sötétségébe pillantott. Tényleg valami zajt hallott? Talán az egyik ajtó csukódott be? Nem valószínű, minthogy egyedül volt ott, és kellően bezárkózott.
– Ki az?
Csak a visszhangot hallotta.
–  Hallottam valamit, ez biztos – folytatta. – Ki van ott? Szólaljon meg!
Aztán elhessegette a gondolatot, magában elintézte azzal, hogy csak képzelődött. Sebesen folytatta a gépírást, és csak a jelentésre koncentrált, meggyőződve arról, hogy minden egyes számadatot helyesen írt le. Mr. Stinson igencsak háklis volt a részletekre, és habozás nélkül lapátra tenné őt, ha valamit elszúrna abban.
Már többször megfordult a fejében, hogy felmond, mert nagyon utált már ott dolgozni. Persze leginkább a főnökét utálta. Igazi rátarti seggfej volt, aki soha még egy mosolyra sem méltatta őt. Ez persze még nem lenne baj, ha nem épp a főnöke lenne a legizgatóbb, legszexisebb férfi, akit ő valaha is látott. Margaretet nemegyszer elöntötte már a forróság, ha arra gondolt, hogy nem azért hajol oda fölé, hogy a hibákat kijavítsa, amiket épp akkor vétett, hanem azért, hogy megcsókolja őt vagy megfogja a melleit.
Most épp odanyúlt, hogy még egyszer átnézze az épp leírt oldalt, miközben szeme sarkából hirtelen mozgásra lett figyelmes. Ám még mielőtt megfordulhatott volna, egy kesztyűs kéz tapadt a szájára, nyakának pedig valami hideg és éles feszült. Kapkodva szívta be a levegőt, készen arra, hogy sikoltson.
–  Meg ne moccanjon... és egy hangot se! – sziszegte halkan valaki a fülébe. – Nem szívesen bántanám. Már jó ideje figyelem magát – közölte a behatoló. – Figyelem és csodálom... meg minden ilyesmi. Azon tűnődtem, vajon igaziak-e a mellei. Meg hogy természetes vörös-e. Sőt azon is, szeret-e faszt szopni, a pinája zaftos és forró-e?
Margaret torka összeszorult. Vajon ki ez a férfi?
Most egy nyelv körözött a fülkagylójában, amitől bizsergés futott végig a testén, akarata ellenére.
– Ma este megtudom az igazságot.
Ó, te jóságos ég, gondolta magában Margaret. Ez a fickó arra készül, hogy leszopassa magát ővele, aztán majd megbassza őt. Most fészkelődni kezdett, abban a reményben, hogy kellően kiszabadíthatja magát, és akkor megléphet.
–  A szabályok a következők – kezdte a támadója. – Maga nem sikolt, nem kiabál. Egyetlen nyüsszentés, és a saját bugyiját tömöm a szájába.