BitchyB

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a combjaimat csókolgatja, a többit el tudjátok képzelni. Megreggeliztünk (rajta egy trikó és egy boxeralsó, mindkettőt az én dobozaimból vadászta) és már készültem indulni, amikor elcsente a kulcsom. 'Mielőtt elmész, róla még mondanod kell valamit' – és egy fényképet tolt az arcomba. A képen egy barna hajú és barna szemű lány állt, halványan mosolygott. Semmi különös nem volt benne, így első látásra. Ha beszélgettél vele, akkor sem. Azonban nekem jó okom volt rá, hogy ne dobjam ki a képét. 'Benne mi fogott meg? – hangzott sürgetően – el fogsz késni, ha nem mondod meg' – és játékosan a nyitott szája fölé emelte a kulcscsomómat. Tényleg késésben voltam, úgyhogy belefogtam: – 'Volt egy különös . Az volt a mániája, hogy csak akkor tud nagyot élvezni, ha a szabadban szeretkezünk, ahol bárki megláthat. Persze csak sötétedés után. ' Azzal kikaptam a kezéből a kulcsot és kiléptem a lakásból. Neki még tartott a szabadsága, úgyhogy aznap is otthon maradt pakolni (és turkálni a dobozaimban).

Ebédszünet előtt pár perccel kaptam tőle egy sms-t, hogy szaladjak ki és találkozzunk, mert talált valamit, de nélkülem nem akarja megvenni. Oda is mentem, ahol mondta, hogy találkozzunk, ott állt a zebra túloldalán. Az a fajta tavaszi nap volt, ami egy melegebb nyári napnak is becsületére válhatott volna – csak egy kis virágos, nyári ruha volt rajta, aranyos kis kalappal a fején, tiszta mosoly volt az egész lány. Piros volt a lámpánk, úgyhogy csak álltunk ott és néztük egymást. Integetett, visszaintegettem. Most a másik kezével is intett, én is. Ránézett a lámpára, még mindig piros volt. Gyűlt a tömeg. Hirtelen jobb lábát a bal mögé tette, megfogta a ruhája szegélyét és pukedlizett. Vettem a lapot. Meghajoltam és úgy tettem, mint aki leveszi a cilinderét. Most már kezdtünk kis feltűnést kelteni, de általában csak mosolyogtak rajtunk. Most én voltam kezdeményező: úgy tettem, mint aki meglazítja a nyakkendőjét. Erre ő lecsúsztatta a ruhája pántját a válláról és kihívóan rámnézett. Erre én gyorsan kigomboltam két gombot az ingemen és a sliccem felé nyúltam.

Ekkor zöldre váltott a lámpa, de mindenki minket nézett, hogy mit művelünk és alig pár ember mozdult.