Ösztönösen

Isten megteremtette az embert, majd megadta neki az élvezet érzését. Aztán mindent, ami örömet okozhat, megtiltott. Akkor szereted az Istent, ha megtartod a parancsait, vagy épp attól leszünk emberek, hogy megszegjük azokat? Hol akarunk boldogok lenni? A földön vagy a mennyben? És akkor leszünk boldogok a földön, ha kiélvezzük az élet minden örömét? Egyáltalán miért bűn az élvezet?

Lenyomtam a felvevőgombot – a magnó egy hangos kattanással elindult. Letettem a szerkezetet a kerek asztalra és beszélni kezdtem:
– Interjú K. Attilával, az egyetemi Keresztény Ifjúsági Kör vezetőjével. 2004. március 18. – ránézek a velem szemben ülő fiúra és folytattam. – Szervusz. Kérlek, pár szóban mesélj magadról!
Amíg ő életének legfontosabb állomásait ecsetelte, én azon gondolkodtam, hogy miért rám bízta a szerkesztő ezt a munkát. Tudtam, hogy egy emelkedett hangvételű, ajnározós és unalmas riportot várt el tőlem, de én ebben a témában erre alkalmatlan voltam. Nem csak az érdekelt, hogy mit csinálnak ők a szervezetükben, nem akartam agitálni a hallgatókat, sokkal inkább azt akartam kideríteni, hogy hogyan tudják ebben a felgyorsult világban – szerintem – elavult értékrendszerüket érvényesíteni.

Megkavargattam a kávémat és kérdeztem:
– Attila, hogyan lettél vallásos?
– Te nem vagy az, ugye? – replikázott mosolyogva. Ráztam a fejem, ő bólogatott. – Gondoltam. Tipikus ateista kérdés. Ha érdekel, a szüleim is "templomba járók", kiskoromtól kezdve hittanra járattak, így neveltek. De azt hiszem, ez nem nevelés kérdése: vagy hagyod, hogy megszólítson Isten igéje, vagy nem.
Ezzel az ájtatos szöveggel muszáj volt kötekednem:
– Ne haragudj, de nem értek veled egyet. A szocializációd sokat nyom a latba. De az érdekes lehet: soha nem merült fel benned, hogy Isten nem létezik, csak a "buta" ember találta ki, hogy meg tudjon magyarázni számára érthetetlen dolgokat? – provokáltam. Ez hat. Tüzes szemmel néz rám.
– Képzeld, nem! – vetette oda dühösen. – Ti, akik nem hisztek semmiben, nem is érthetitek, mi a hit!

Ezen felhúztam magam, és vitába szálltam:
– Már megbocsáss, de ez meg egy tipikus keresztény duma. Miből gondolod, hogy én nem hiszek semmiben? Igen is hiszek például magamban! Csak az a véleményem, hogy sokkal egyszerűbb Isten segítségét kérni, mint szembenézni a problémáiddal! Meg amúgy is, milyen kegyetlen az az isten, aki arra tanít, hogy nyomd el az ösztöneidet!
– A szexre gondolsz? – kérdezett vissza.