Kultúrák talákoznak, globális világ

Augusztus vége vágyom valakire, egész nap szabad, vezetek föl-alá a környéken, edzőterem, semmi üres, vásárolok, kiöltözött nők az üzletekben. Este van; ülök a könyváruházban, a másik fotelban egy ázsiai lány föl-föl pillantunk, majd egymás szemébe nézünk, aranyos, fészkelődik, beszélgetünk. Örülök, megbeszéltük találkozunk. Várok rá a könyvesboltban, izgatott vagyok, gyere baby, gyere már betoppan, nem igaz, az a lány ilyen jó, büszke vagyok, autózunk keresünk egy appartmant számára. Néhány nap múlva kapok egy ajánlatot a kedves barát lánytól, egy nyár záró bulira. Ő örömmel jön velem, már esteledik, mindenki beszélget, bontok egy üveget, leülünk, eszegetünk, a barátnőm megjegyzi milyen helyes kislány. Később az est leszálltával a hangulat egyre oldottabb köztünk, úgy néz rám, játsszunk egy kis sráccal aki a gyertyákat élvezi, én élvezem, hogy egyre többet mutat magából.

Keverek egy italt. Emi ízlelgeti, tetszik neki, élvezem hogy egy italt ízlelgetünk. Jó ég ez a fejemben van, lassan ködösebbé válik a külvilág a srácok a beszédek, belülről egyre jobban érzem, mennyire kívánom őt, és annyira szeretném boldoggá tenni. Szemezünk, a szeme mindent elárul. Később egyedül ülök a szobában halvány fények, valakik jönnek, beszéd valaki kimegy, ülök és érzem, mennyire élvezem a pillanatot, nyár vége minden elmúlik, de valaki marad nekem, ebből a forró nyárból.

Egy kis tündéri szempár néz a szemembe, és ad egy halvány mosollyal kísért csókot a nyakamra. Csak nézünk egymás szemébe, tűz van benned, imádom a kis ázsiai szemedet, még nem csókoltuk meg egymást, még nem csókoltam ilyen lányt, bolygó másik felén élt több ezer kilóméter távolságra. Lassan közelítünk egymáshoz ér a szánk... egy kérdést kapok, miért használod a nyelved, izgatott leszek ti nem? Csak csukd be a szemed, behunyom, két kis forró ajkat érzek finoman ráfonódni az ajkaimra, leheletfinoman csúszik az ajkamon, érzem hogy ez az első pillanat amikor kezd a testünk harmonizálni egymással. Kinyitom a szemem, és látom a kis bugyit kivillanni a miniszoknya alól, gyönyörű vagy, visszazuhanunk csak csókolózunk, érzem a kis pánt lecsússzan a vállán, egy kis formás mell kandikál, akarom, akarom látni a kis bimbóidat – közben hangok a konyhából, benyithatnak – fölnéz majd újra bele veti magát harcolunk egymással meg minden olyan korai, de őrülten kívánjuk egymást.