Az Első

Az egész még mindig olyan varázslatos, és olyan volt, mint ha minden előre meg lett volna írva. Chat-en ismertem egy fiút, már 2 hónapja, és ez alatt a 2 hónap alatt olyannyira megismertem, hogy teljesen beleszerettem. Még soha nem voltam előtte szerelmes, és ez a hatalmas lángolás igen erős reakciókat váltott ki belőlem. Eljött az ideje annak, hogy személyesen is megismerjük egymást, a találkozás napja. Idegesen siettem ki a vasútállomásra, bennem volt egyszerre a félelem is, a várakozás, és a félelem a vágytól. A szívem a torkomban dobogott, amikor megláttam.

Nekem a dolog külön szépsége volt az, hogy Neki is én vagyok az első szerelme. Úgy terveztük, hogy itt marad a hétvégére, egy hotelben megszállva. Péntek volt ekkor, és láttam az ő szemében is a félelmet. A buszon még mindig azon bosszankodtam (pedig el nem mondtam volna neki), hogy miért nem néz a szemembe. Nagyon rosszul esett, azt hittem nem tetszem neki, végül is csak egy fényképet látott rólam addig. De neeem, hát tudom, hogy szeret, csak fél... Még sosem volt dolga lánnyal semmilyen értelemben. Mindig csak visszautasítást kapott. Furcsa. Én az első pillanatban beleszerettem. Egy belső hang arról árulkodik, hogy ez a kapcsolat örökre szól!

Leszálltunk a buszról. Még mindig nem láttam a szemeit. Lehet, hogy én vagyok türelmetlen? De egyszerűen... Kíváncsi vagyok rá, na. Teljesen semleges témákról beszélgettünk, végig, amíg odaértünk, a hotel portájához. Én ajánlottam neki ezt a szállást, mert én sok jót hallottam róla. A portán a nő kedvesen mosolygott, azt hitte, együtt fogunk aludni az éjszaka. Ekkor végre alkalmam volt őt jobban megnézni. S ami még fontosabb: megtörtént az első pillantás, ami nagyon fontos egy szerelem kezdetén. Ezt egy mosoly kísérte, és nekem ez nagyon jó jelet jelentett.

Mire felértünk, úgy éreztem, szép lassan kezdem elveszíteni az előbbi magabiztosságomat. Érzem, hogy nagyon jó dolog fog történni, bármi legyen is az. A szoba egy kis egyszerű faasztalt, egy kanapét, fotelt, és két egyszemélyes ágyat foglalt magában. Úgy terveztem, hogy olyan 8-9 felé fogok hazamenni. Táska volt nálam, hoztam neki az éjszakára egy narancslevet, néhány szendvicset, és egy megkésett kis meglepetést, hisz nemrég volt a szülinapja, és így akartam odaadni.