Eltévedések 1. rész

Az emeletről néztem le a földszinti padokra. Ha már volt lehetőség, gondoltam előbb megnézem magamnak észrevétlenül. Meglepődtem, mert miután beszélgettünk, és olyan könnyen kapott a találkozás lehetőségén, kicsit tartottam a valóságtól. Hogy nem teljesen az a kép fogad majd, mint amit felépítettem magamban róla. Végül minden várakozásomat felülmúlta. Minden értelemben, mint pár perccel később kiderült. Azért az ember nem várhat túl sokat egy vakrandi első 5 percétől. De még el sem kezdtek peregni a percek. Még épp csak kiszúrtam fentről – a hosszú piros sál azért elég könnyen azonosíthatóvá tette –, szinte futottam lefelé, nehogy elillanjon, mire odaérek hozzá. Nem illant el. 5 hónapig nem. Utána sem teljesen.

Mégis a kezdet volt itt is igazán szép, mint legtöbbször. A kezdet kezdetén pedig megálltam előtte, lemosolyogtam rá – abban a helyzetben nem lehetett nem mosolyogni –, és választékosan fejeztem ki magam: "Szia. " Remek szöveg volt. Mondhatnám bejött. Válaszolt rá. Sőt: felállt, visszamosolygott, és puszival köszöntött. Mint később elmesélte, körülbelül abban a pillanatban szeretett meg, mikor meglátta a kisfiús mosolyomat. Azt hiszem, én már egy kicsit korábban, mikor fentről lenéztem rá, és belém ivódott, ahogy ott ült az alacsony padon édesen, egymás felé forduló lábfejekkel, pirinyót felemásan kihúzott szemekkel. Ő volt Dorka. Az épülettel szemben lévő villamosmegállóban csókolt meg először – ismeretségünk 3. percében.

Talán másodszor peregtek le a szemem előtt megismerkedésünknek ezek a képei, mikor három hónappal később ott térdeltem meztelen teste fölött az ágyán. Hanyatt feküdt, bekötött szemmel, sálakkal lekötözött kezekkel. Különlegesen izgató volt akkor is, ekkor is, mindig. Bár tudtam/tudtuk, hogy igazi szerelmes pár nem leszünk, de nagyon sok örömet adtunk egymásnak. A megállóban a csók már felvillantotta, hogy nagyon megértjük egymást. Sokat tanultunk egymás csókjaiból. És mindenfélét kipróbáltunk a hónapok alatt, amit a merészségünk engedett. Első sétánk idején még hűvös volt kicsit az idő, de hamar felmelegítettük egymást. Néhány bokortól védve egy padon ülve fedeztem fel a testét szinte minden részletére kiterjedően.