Szavakkal szeretkezni

A lány nem volt . Csak nagyon ritkán használt valamilyen szert, akkor is kizárólag természetes anyagokat. Nem azért, mert anélkül nem tudta jól érezni magát, de azt az elég liberális nézetet vallotta, hogy nem lehet véleménye addig semmiről, amíg nem próbálta ki, és ha ésszel csinálja, nincs mitől tartania. "Különben is, ez segít kitágítani a tudatomat. " – gondolta, miközben a srác meggyújtotta neki a füves cigit. Jó nagyot szívott belőle, letüdőzte a kesernyés, kicsit maró füstöt, és lent tartotta, ameddig csak bírta. Átadta a spanglit a fiúnak, akit tulajdonképpen alig ismert, csak a keresztnevét tudta, és azt, hogy egy haverjának a haverja. Többet nem, de nem is érdekelte. Nézte, ahogy a srác beszél, és újra nagyot szívott a cigiből. Már kezdte érezni a rég nem tapasztalt bizsergést a tarkóján, figyelte, ahogy élesednek a hangok, színek, mozzanatok körülötte. Ugyan sokan vették őket körül, beszélgettek, táncoltak, de akkor és ott a házibuliban csak ők ketten voltak. Csak nézték egymást, nem szóltak egy szót sem, csak mosolyogtak.

Mindketten ÉRTETTÉK a legfontosabbat.
– Gyere, menjünk át egy csendesebb helyre! – szólalt meg a fiú, miután elnyomta a csikket a hamutálban. Kézen fogta a lányt, és átvezette a másik szobába. Leültek az ágyra, és beszélgetni kezdtek. Régi történeteket meséltek egymásnak, lényegtelen dolgokról fecsegtek, mégis, úgy érezték, mintha mindennek itt vagy ott lenne a helye, minden rendben van, az élet csodálatos, és ennek így kellett lenni velük. Folyamatosan a srác szemébe nézett, miközben az beszélt, és úgy érezte, hogy érzi a gondolatait, hogy mit fog mondani. Nem azért, mert annyira ismerte volna, hanem mert maximálisan tudott rá figyelni, fogta minden rezdülését, és tényleg TUDTA, mire gondol éppen abban a pillanatban. Ebben a pillanatban hatalmas erővel tört ki mellkasából a nevetés. A fiú egy pillanatig nem értette, min mulat olyan jót, de ő is vele nevetett.
– A homlokodon olvasom, hogy mire gondolsz éppen! – préselte ki a szavakat, és nevetett, nem, inkább már röhögött tovább, annyira, hogy belefájdult a gyomra.

Elterült az ágyon a fiú mellé, összegörnyedve, és csak rázkódott a válla és a mellkasa.
– Hm, és mit írtam oda neked? – kérdezte kicsit komolyabban a srác, mire ő is abbahagyta a nevetést, felült, mélyen a szemébe nézett, és halkan válaszolt: