Laura kalandjai 104. fejezet

---

Írta: Miranda Mars
Fordította: Pavlov (pavlov@primposta. hu)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>

---

Laura éppen bevásárolt a Macy's-ben, mikor meglátta Rinát. A meglepetéstől majdnem elejtette a ruhát, amit a kezében tartott. Istenem! Lehetséges?
Tudta, hogy az emberek néha hasolítanak egymásra, de ez valami más volt. Ez a nő biztosan Rina. Mintha felszedett volna két-három kilót, de az angyali arc, a gyönyörű test...

Laura tudta, hogy illetlenül bámulja, de nem bírta abbahagyni. Úgy tűnt, a nő nem veszi észre. A ruhákat válogatta, akárcsak Laura, pár méterre tőle. Laurát közelebb vitték a lábai. Ez ő! De hát ez nem lehet!
Végül a nő észrevette, hogy Laura bámulja, és elindult. De még mindig nem nézett Laura szemébe.
Beszélnem kell vele, nem számít, mibe kerül, gondolta Laura. Mikor a nő kiment a liftek felé, Laura diszkrét távolságból követte. Egy emelettel lejjebb a nő megállt, és pár bőröndöt vizsgálgatott. Laura a parfümös pulthoz ment, és csak óvatosan pillantgatott a nőre.
Végül összeszedte minden bátorságát és odament hozzá. Nem engedhetem el, gondolta. Lehet, hogy ez az utolsó esélyem.

Minél közelebb ment, a nő annál jobban hasonlított Rinára. Laura szíve a torkában dobogott, mint mindig, mikor Rinát, a gyönyörű Rinát látta.
– Elnézést – köszörülte meg a torkát, miközben a feje búbjáig végigfutott rajta a hideg.
A nő felnézett, egy kicsit talán bosszúsan. De olyan csinos volt, szívszorítóan csinos, hogy Laura alig tudta folytatni.
– Igen?
– Ismer... ismert valaha egy Rina Washington nevű lányt? – kérdezte remegve.
A nő arcán ekkor kíváncsiság futott végig.
– Miért akarja tudni?
Laura megint megremegett. Tudta, hogy tűzpiros lehet az arca.
– Én... én ismertem őt, a... barátja voltam.

A nő nem mosolygott. Pókerarccal tárta szét a kezét.
– Az ikertestvére vagyok, Trina. Rina és Trina, hát nem aranyos? De már nem vagyok Washington. Férjhez mentem. A nevem Townsend. Trina Towsend.
– Laura. Laura Robbins – szorította meg Laura gyöngéden a kezét.
– Rina barátja? Ugye tudja, hogy ő már meghalt?
– Igen, tudom – felelte Laura, részvéttel a hangjában. – Maga... pont úgy néz ki, mint ő. Ez megrázott kissé.
A nő mosolygott. Laura is megpróbálkozott valami mosolyfélével.
– Igen, hasonlítottunk egymásra. Mint két tojás.